Református gimnázium, Miskolc, 1909

7 immár félszázados múltra tekinthet vissza. S midőn most ez 50 éves fennállás emlékét ünnepeljük, méltó kegyelettel emlékeznünk vissza e múltra, az elődökre, hálával a kör megalkotóira; hálás kegyelettel irodalmunk azon nagy alakjára, ki mint éltében ébreszgette az alvó nemzetet, haló poraiban is kiváltotta eltiport fajából a benne szunnyadó nemzeti érzést s szellemével egy reménysugárt lövelvén a nemzet éjszakájába, felderengette rá szabadulása hajnalát. Az ő szellemének hatása alatt született újjá e mi önképzőkörünk is és ha a kör a nemzet nagyjainak tiszteletében érte meg a mai jubiláris ünneplést, kétszeres kötelességet teljesít akkor, amikor hozzácsatolja az ő születése másfélszázados évfordulójának megünneplését is. Valóban, Kazinczy irodalomtörténetünknek azon alakjai közül való, kiknek a dicsőítésen, csodálaton kívül hálával is tartozik az utókor. Nyelvünk újjáteremtése körül kifejtett, pihenést nem ismerő tevékenysége, műprózánk megalkotásában való buzgalma, az az odaadás, melylyel egész életét az irodalomnak szentelte, hogy kiemelje nemzetét a sűlyedésből s erősítvén nemzetiségét — fenmaradását biztosítsa: hálás hódolatra késztet bennünket nagy szelleme előtt. Nem lehet itt célunk — rövid egy óra keretében — az ő egész irodalmi működését áttekinteni; de ez ünnepélyes alkalommal lehetetlen rá nem irányítani figyelmünket arra a jelentőségre, melyet hivatásának betöltésével elért és arra a mártirsorsra, mely életében osztályrésze volt. Nehéz irodalmi és politikai viszonyok voltak hazánkban akkor, mikor Kazinczy a cselekvés terére lépett. Nemzeti nyelvünk, nemzeti jellegünk nagyon alásülyedt, csak az alsó néposztálynak nyelve és jellege volt, mert közép és felső nemesi osztályaink elidegenesedvén, teljesen ki voltak vetkezve nemzetiségükből. A magyar a sír szélén állott — annyira, hogy II. József már elérkezettnek látta az időt arra, hogy az egész nemzetet egyszerre németté tegye. A gondviselés azonban úgy akarta, hogy az ő közjogi intézkedései is a már megindult irodalmi mozgalmat támogatták, úgy, hogy ennek és a nemzeti visszahatásnak kölcsönös egymásra hatása eredményezte nyelvünk és nemzetiségünk megújhodását. Kazinczy korán belátta, hogy a nemzetnek létérdeke parancsolja nyelve megmentését, az irodalom és közélet magasabb igényei szerint való kifejlesztését: ápolni kell a régit, ki kell irtani belőle a fölburjánzott idegen elemet s meg kell alkotni az újat ! Az ezen elvek szükségszerű folyományaként előállott nyelvújítási harcnak