Református gimnázium, Miskolc, 1909

28 különösen a felekezeteknél aránytalanul alacsony voltát, nemkülönben a lakáspénzeknek szinte szégyenletes csekélységét. Másrészt iskolai szám adásaink egyensúlya már nehezen tartható fenn. Deficit ugyan látszólag még nincs. De ez csak úgy létesíthető, ha lemondva a szükséges felszerelési és javadalmazási továbbfejlesztésekről, cmeglévő kiadási tételeket törlünk, vagy kisebbítünk. A szükségletek kielégítésének ez a megszorítása és redukálása már visszafejlődést és lényegében deficitet jelent. Simon Gábor 25 éves szolgálati jubileuma. Szolgálata huszonötödik évének betöltése után tanári karunk február 27-iki ülésében melegen üdvözölte és ünnepelte Simon Gábort. A tanári kar üdvözletét Csorba György igazgató a következő jegyzőkönyvbe vett beszéddel tolmácsolta: „Tisztelt tanári szék ! Egyik kartársunk betöltötte tanári szolgálatának 25-ik évét, a nélkül, hogy nekünk arról pontos és egyértelmű tudomásunk lett volna. Azóta, hogy ez nyilvánvalóvá lett, ma van az első tanácskozásunk, melyen az illető kartársunk is jelen van és én azt hiszem, ezt a legelső alkalmat fel kell használunk arra, hogy őt kollégiális szeretettel üdvözöljük. Üdvözöljük nemcsak annál a szokásnál fogva, mely az ilyen jubiláris időponthoz ünneplést csatol, hanem üdvözöljük annál a tiszteletnél fogva is, melyet bármely pályán, de különösen a mi pályánkon ilyen tekintélyes időnek buzgó, nemes és sikeres munkában való eltöltése méltán kiérdemel. Nagyon igaz az, hogy ha valakinek e tekintetben való érdemét méltányoljuk, úgy azzal a saját munkánk értékét becsüljük meg. A mi Simon Gábor kartársunk pedig eltelt 25 éves tanári pályáján valóban rászolgált a méltánylásra. Elhozta a miskolczi református főgimnáziumba, hol eddigi tanári működésének túlnyomó nagy része eltelt, a derék székely nép erényeinek legjavát, az egyszerű őszinteséget, a természet és természetesség szeretetét, a derült kedélynek és a fontoló értelemnek szerencsés párosulását. Es e jellemvonások nemcsak egyéniségében nyilnultak meg, hanem tanári működésében is hasznosan érvényesültek. Munkássága a tankönyvírás, a pedagógiai irodalom terén, buzgólkodása a testnevelés érdekeinek gondozásában, ambiciózus fáradozása a nemzeti és honvédelmi szempontból oly fontos céllövészet kultiválásában mind az ő érdekes és értékes lényének harmónikus megnyilatkozásai. Tulajdonképen nem is a mi feladatunk, hanem az iskolai elöljáróságé, hogy ez ünnepélyes alkalomból az ő érdemeit és értékét megállapítsuk. A mi teendőnk csak az lehet, hogy őt, aki nekünk és a tanuló ifjúságnak élő példát nyújtott, hogyan lehet a test és lélek összhangzó gondozásával és művelésével megelégedett életet folytatni, őt, akinek testi és lelki egyforma fiatalsága is egyik okozója volt annak, hogy pontatlan feljegyzések birtokában eltelt szolgálati idejének nagysága felől tévedésbe estünk, szíves szeretettel üdvözöljük. Fogadja a mi kedves barátunk e