Református gimnázium, Miskolc, 1909

12 mindezek eléggé mutatják, hogy a Kazinczy-Önképzőkör hivatást teljesített és hogy az ifjúság legkedvesebb társulata volt a múltban és az ma is A félszázados mult emlékének megörökítésére, az ifjúság óhajtása szerint a f. é. hangverseny jövedelméből egy (600 koronás) jubileumi pályadíj-alapot létesítettünk; e mellett a kör érdemkönyvébe írt, dicséretet vagy pályadíjat nyert művek javából koszorút kötöttünk és azt emlékkönyvünkben most bocsátjuk nyilvánosságra. Abban a jóleső tudatban tesszük ezt, hogy az a biztató érdeklődés, mely a nagyközönség részéről folyton kisérte körünket, ma sem csökkent és hogy az elődök iránt való kegyelet lerovása mellett az érdeklődő közönségnek is kedves szolgálatot teszünk vele. Az ifjúságra gyakorolt nevelő hatásán kívül ezen látható eredményére a kör 50 éves múltjának büszkeséggel tekintünk! De ez csak egyik fele volt ünneplésünknek. — Ünnepiünk ma is — hálával emlékezvén meg az elődökről, az alkotókról, a nagy Kazinczy szellemének áldó hatásáról. S amint a lefolyt félszázad nemzedéke bebizonyította, hogy tőle tanulván önmegtagadó munkásságot, „hü ragaszkodást nemzetiségünkhöz és erős hitet önmagunkban" (Gyulai) — segítette valóra válni az ő kedves álmait: nekünk a második 50 év munkáját megkezdő nemzedéknek — a nagy nyelvreformátor születésének másfélszázados évfordulója után — nem lehet szebb kötelességünk a haza iránt, mint szent fogadalmat tenni, hogy mi is tanulunk tőle „áldozatkész hazafiságot, hű ragaszkodást nemzetiségünkhöz és erős hitet önmagunkban"! Adja Isten, hogy úgy legyen!!