Református gimnázium, Miskolc, 1908

8 harcot és nem féltjük egyházunkat. Egyházunkban felsőbb erő, isteni ihlet lakozik. Az isteni Gondviselés eddig is csodálatosan őrködött felette, megvédi majd ezután is, csak mi, a késő utódok teljesítsük hűségesen kötelességünket. A küzdelem közepette különösen reátok néz szemünk, kedves növendékek! Ti vagytok a jövő reményei! Őseink az iskolát épen azért alapíták, hogy a nemzeti közműveltség előmozdításán kívül az egyháznak veteményes kertjeivé legyenek, hogy ezekben képezzenek hazának, egyháznak lelkes polgárokat, oszlopos tagokat. Nos hát én szeretem hinni, hogy amit az ősök sokszor vérük hullásával, de mindenkor határt nem ismerő áldozatkészséggel szereztek meg s amit mi a nehéz viszonyok között is híven fentartani igyekszünk, evangyeliumi szent hitünk, protestáns egyházunk s ennek minden intézménye mellett mindhalálig megállótok! Merítsetek — kérlek — e nap dicső emlékeiből egyházunk martyrjainak, a gályaraboknak törhetetlen hitéből erőt, szilárdságot, áldozatkész lelkesedést, rettenthetlen bátorságot a jövő esetleges küzdelméhez ! Mindennapi imádságtokhoz csatoljátok hozzá az apostol ünnepélyes fogadalmát: „Sem élet, sem halál, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenlevők, sem következendők, sem magasság, sem mélység és semmi teremtett dolog el nem szakíthat minket az Isten szerelmétől, mely van a Jézus Krisztusban!" (Róm. VIII. 38-9). Ha ezt beváltjátok s mindhalálig hűségesen megtartjátok, óh én hiszem és vallom: rajtunk még a pokol kapui sem vehetnek soha diadalmat! Adja Isten, hogy úgy legyen! Csík Dániel, főgimn. vallástanár