Református gimnázium, Miskolc, 1908

14 hivatása sokkal magasabb. Hivatása, hogy az értelemfejlesztésnek, a jellemképzésnek, az aesthetikai müvelésnek ama eszközeivel, melyek a mai tanítási anyagban is bentfoglaltatnak, formáljon önállóságra képes, erős egyéniségeket, melyeket az akaraterő kitartó volta, az Ítélet élessége, a képzelet ereje, az emlékezet tartóssága képesítsen arra, hogy helyt tudjanak állani az életben, tudjanak alkalmazkodni a körülményekhez, tudjanak elvontabb dolgokat is felfogni, tudják szükség esetén önállóan is megtanulni azt, amire szükségök van. Ezzel lesznek aztán magasabb, nemesebb értelemben gyakorlatiasan nevelve az élet számára. A tanárság a gimnázium e nagy és szép feladatának állandóan tudatában van. Hogy a közönség mégis annyira félreérti az iskolát, hogy a tanúlóság nem érti meg eléggé a tanárok intencióját, hogy a középiskolai oktatás eszközeit nem tudja megkülönböztetni annak céljaitól, annak oka azt hiszem, inkább az iskolán kivűl van. Avatatlanok divatos iskolaócsárlása megingatja hitét, a kor téves és romboló irányzatai lerontják bizalmát a tanítás, az iskola iránt és megnehezíti a tanári karok céltudatos munkáját. Ez a helyzet ma a közoktatás ügyében országosan, és ez a helyzet körülbelől nálunk is. — Tanári karunk mindazáltal lelkiismeretesen munkálkodott és csüggedetlenül vitte tisztét a lefolyt tanévben is. — Hogy milyen sikerrel működött, annak azt hiszem, kielégítő jeleit méltóztatott látni a lefolyt vizsgálatok alkalmával. — Megtettünk minden lehetőt, a mit a tanúlmányok által az ifjúság tudásának gyarapítására, értelmének képzésére, az önképzés eszközeivel önállóságának fejlesztésére, a rendkívüli tárgyak kultiválásával kedélyvilágának nemesítésére tenni lehetett és tenni célszerű volt. Mélyen tisztelt iskolai elöljáróság. Munkánkban, melyet a jelen tanév elején megkezdtünk, különösen eleintén nehezen nélkülöztük annak a férfiúnak a vezető kezét, a ki oly hosszú ideig irányító szelleme volt ennek a tanintézetnek, annyira, hogy az iskola jellege szinte összeforrott az ő egyéniségével, az ő neve a közönség szemében szinte egyet jelentett a miskolczi református gimnáziummal. Dr. Kovács Gábor neve, a ki 1908. szept. 1-én nyugalomba vonult, valóban az iskola történetének egy darabját jelenti. — Attól kezdve, midőn 1877. nov. 5-én mint nagytudású és tehetséges fiatal ember helyettes tanárrá választatott és tanári oklevelének megszerzése után 1878. ápr. 7-én rendes tanárrá, folyton erősbödő és jótékony befolyást, gyakorolt e főgimnázium sorsának intézésére. Már az 1882/3 és 1887/8-iki tanévekben igazgatója volt az intézetnek, az 1894/5-iki iskolai évtől kezdve nyugalomba vonúlásáig pedig 14 éven keresztül egyhuzamban igazgatta