Református gimnázium, Miskolc, 1905

16 József VI. oszt., Gál Imre, László Imre, Óváry Imre VII. oszt., Bartha Dezső, FIlep Sándor, Fodor Pál, Fülöp Albert, Kozslik István, Petro Kálmán és Ferbstein Sándor VIII. oszt. tanulók, Csik Dániel, dr. Jármy József és Rázsó Ferenc tanárok vezetése alatt gyűlt össze. E kirándulás már a mult évre volt tervezve, de részvétlenség miatt nem jöhetett létre. Pedig rendkívül csekély volt a kirándulás díja: személyenként 28 korona, sőt utólag az ügyes vezetés következtében még ebből is visszakapott mindenki 2 koronát. E díjban teljes ellátás foglaltatott. Reggel 7 óra 30 perckor indultunk el Miskolcról. Útirány volt: Debrecen—Nagyvárad—Szeged. Az egész napot a vonaton töltöttük. Több nagyobb városon utaztunk át, ezek közül Nagyváradot szándékoztunk megnézni, de a rendkívüli késés miatt nem tehettük. Éjfél tájban értünk Szegedre, mely első utunk céljának s szállásunknak volt kitűzve. Már éjjel, midőn a pályaudvarról szállásunkra kocsiztunk, feltűnt e város rendkívüli szépsége, — bár tagadhatatlanul még jobban meglepett, hogy e nagy városnak éjjeli élete egyáltalán nincs, egész utunk alatt nem találkoztunk 5 emberrel, — de teljes mértékben csak másnap reggeli sétánk alkalmával gyönyörködhettünk. Míg gyönyörű palotasorai élénken emlékeztetnek Budapestre, addig egyes, tiszamenti részei magukon viselik az alföldi magyar város félreismerhetetlen jellegét. Bejártuk a város szebb részeit, megnéztük múzeumát, melyben Munkácsi gyönyörű festménye az árvízről a legszebb darab, megnéztük pazar fényű zsidó templomát, szépen gondozott ligetét, evezős-klub-helyiségét stb. D. e. 11-kor utaztunk tovább ; Szabadkán ebédeltünk s este Zimonyban voltunk. Rögtön átrándultunk a Duna másik partjára, megnézni Belgrádot, a szerb királyvárost. A város olyan benyomást tett ránk, mint az a szerb kapitány, aki a hajóállomásra kalauzolt s aki négy nyelvet beszélt, de emellett fogalma sem volt róla, hogy Ausztria és Magyarország nem mindegy. Egyrészt műveltség, másrészt a legnagyobb tájékozatlanság! Ilyen végletekből van a város is összetéve: egy gyönyörű, kétemeletes palota, mellette oly rongyos viskó, amilyet még Miskolc külvárosában sem tűrnénk meg. Érintkezni látszik e ponton Kelet a Nyugattal, az európai civilizáció az ázsiai barbársággal. Amennyire az éjjeli világítás engedte, megnéztük a várost, az elegánsan, fényűzéssel épült királyi palotát, a konakot, persze csak kívülről, kalauzunk megmutatta azt a helyet, ahol Sándor és Draga holttestei hevertek (most ott virágágy van), a skupstinát stb. Az éj hátralévő részét azon a hajón töltöttük, melyen másnap Orsovára készültünk utazni. Ez volt kirándulásunk legkellemetlenebb része. 60—70-ed magunkkal aludtunk egy nagy teremben a hajó belse-