Református gimnázium, Miskolc, 1902

Népköltészetünk jelentősége és viszonya a műköltészethez. Előadatott a Borsod-nrskolczi Közművelődési Egylet által tartott népszerű felolvasáson. Az általános emberi haladásnak nincs egyetlen hullámverése sem, mely a magyar nemzet szellemi életében nyomot és üdvös eredményeket ne hagyott volna maga után. Különösen tapasztalható ez a mult század második negyedétől kezdve. Ekkor történt, hogy nemzetünk az oly soká tartó s már-már végzetesnek látszó álom után hirtelen fölébredt s lázas sietséggel tört előre a haladás utján. Pár évtized alatt keresztül élte a fejlődésnek azt a folyamatát, melyet más nemzetek csak hosszas küzdelmek s fáradalmak után végezhettek be. A magyar faj történelmének eme fényes napjaiban van valami megmagyarázhatatlannak látszó fenségesség, valami érthetetlen csodaszerüség, ha nem vizsgáljuk a nemzet e korbeli életének belső rugóit, ha elmellőzzük a kor szellemi állapotának viszonyítását a társadalmi és politikai jelenségekhez. íme a múlt század, mely annyi sok nemzeti eszme és intézmény szülője volt létrehozta a többek közt „Magyar néprajzi társaság"-unkát, melynek kitűzött czélja: összegyűjteni és érdeme szerint értékesíteni mindazt, a mi népünk szellemi és testi életére vonatkozik. A munka több oldalról serényen folyik s már eddig is elértük azt, hogy nemcsak magunk ismerjük jobban magunkat, hanem külföldön is napról-napról fokozódik irántunk az érdeklődés. Néprajzi múzeumunk s az általa rendezett kiállításaink hovatovább kedvezőbb véleményre hangolják irántunk az idegeneket. Es ez nagyfontosságú dolog, mert a legújabb időkig vagy épen nem, vagy rosszul ismertek bennünket. Legalább az osztrák sajtó hűségesen buzgólkodott abban,. hogy rémhíreket hozzon rólunk forgalomba s le hetőleg ferde világításban mutassa be népünket a külföld előtt. Midőn ezelőtt 14 évvel a jénai egyetemen az úgynevezett „internaczionális egylet"-ben egyszer-máskor megfordultam, alkalmam nyílt néhány ilyen téves hitet eloszlatni. Több nemzet volt az egyletben