Református gimnázium, Miskolc, 1901

értesült arról, hogy őt Platen „(Jdipus"-ában agyonsújtani készül. Ruhmor, Platen barátja, kivel Plórenzben találkozott, e hírt csak megerősíthette, a tnire Heine nyíltan bevallotta, hogy ő is félre fog minden kíméletet tenni s válaszként Platent mint arisztokratát fogja pellengére állítani. Néhány hétre rá atyja betegségének híre sürgősen haza szólította. Utazása közben, deczember hó 2-án, kapta a hírt, hogy atyja meghalt és Hamburgban keze közé került az „Ödipus": „In Norddeutschland, wohin mich plötzlich der Tod meines Vaters zurückrief, erhielt ich endlich das ungeheure Geschöpf, das dem grossen Ei, vorüber unser schön gefiederter Vogel Strauss solange gebrütet, endlich entkrochen war, und das die Nachteulen der Kongregation mit frommen Gekráchze und die adeligen Prauen mit freudigem Radschlagen schon lange im voraus begrüsst hatten." „Szent fájdalmai, melyeket nem akart ezzel megszentségteleníteni," csak két hónapra rá engedték meg, hogy a vígjátékot elolvassa. Helgoland szigeten, a hol fürdőzött, irja meg rá a feleletét. Ha Platen szat. vígjátékának utolsó felvonásában a személyeskedés terrenumára téved, akkor Heine ezen válaszában, mely a „Reisebilder" „Die Báder von Lucca" részében látott napvilágot, — kizárólagosan azon a téren mozog. Engesztelhetetlen, szívós gyűlöletének és keserű epéjének egész árja hömpölyög minden során véges-végig. Az Immermannak ajánlott könyvnek már a mottója is: „Ich hin wie Weib dem Manne Gráf August von Platen Hallermiindo. Will der Herr Gráf ein Tánzchen wagen, So mag or's sagen, Ich spiel' ihm auf." elárulja az egésznek alaptónusát és sejteti a tartalmát. Csúnya replikáját a 10 fej.-tői végig folytatja páratlan folyékony stílusban, rendkívül szellemesen, maró gúny nyal, qualifikálhatatlan hangon és modorban. Biztosít ugyan arról, hogy „ganz treulich und überaus höflich" fog ellenfelével szemben eljárni, a személyeskedéstől lehetőleg tartózkodni óhajt és mégis igy vezeti be támadását: „Ich will dazu beit.ragen, dass er zweckmassig bekannt und gewissermassen berühmt werde, ich will ihn litterarisch gleichsam herausfüttern, wie die Irokesen thun mit den Gefangenen, die sie bei spáteren Festmahlen verspeisen wollen." Egyszerűen őrültnek deklarálja ellenfelét, ki a göttingeni tébolydából (értsd egyetem!!) mint öreg diák kikerülve, sonettek („glatter Mist, der dem Marchese Gumpelino gleichsam auf der Zunge sehmolz") gyártásában próbálta ki először erejét. Remek ódáit sárba luirczolja. egyedül csak azért, mert mindegyiknek elejére odanyomatta a versmérték schemáját, mintegy azon czélból, hogy a becsületesség ezen látszatával rászedje a hiszékenyeket és senki se mérjen utána az odabigygyesztett „rőfmértékkel." A legcsekélyebb költői talentumot is elvitatja tőle. Ismételten hangsúlyozza: „Er ist kein Dichter." Lyrai költeményeiből hiányzanak „die Naturlaute", — az igazság, természetesség, szívből fakadt, szívhez szóló közvetlenség, epikai és drámai műveiből pedig az életteljes, markans körvonalú alakok. Még legkitűnőbbeknek elhíresztelt produktumai is csak szolgai („fratzenhafte") utánzások, kompilácziók, „Blumenlese der bedeutensten Dichter", „Gefühle, die schon ihre 64 Ahnen habén." Platennek rendkívül finom formaérzékét és szinte páratlan technikai ügyességét még ő sem merte elvitatni, de ezt is megdobálja sárral és nevetség tárgyává