Református gimnázium, Miskolc, 1900

30 Tieek ezekkel a hangzatos szavakkal jellemez : „Mondbeglitnzte Zaubernacht, die den Sinn gefangen halt, wundervolle Marchenwelt, steig auf in altér Pracht

1). Ennélfogva Platen romantikus drámáinak első, alapvető hibája a szerencsétlen tárgyválasztásban re jlik, a melyből azután egészen természetszerűleg a tévedések és hibák egész sora burjánzott elő. Igaz ugyan, hogy azon időben hazájának mostoha politikai és socziális viszonyai közepette, sőt a közelmúlt évszázadok eseményeiben édes-kevés költői feldolgozásra érdemes théma kínálkozott, de hogy ezekben absolut hiány még sem volt, azt beigazolta Goethe és Schiller, az utóbbi főként a hatalmas Wallenstein trilógiájával. (1797-99.) A dráma főkelléke az ethikus tartalom, a legszorosabb psychologikus összefüggés előzmény és következmény közt, mig a mese és a monda bájossága abban rejlik, hogy egyáltalán nincs az utóbbi postulatum bilincsei közé szorítva. Épen ezért Platennek, mese- és mondaszerű tárgyakat dolgozva fel, egyik romantikus drámájában sem sikertilt bizonyos természetszerű komolyságot, mélységet és bensőséget elérnie. E fajta alkotásainak legjelesebbjén is bizonyos, mondhatnánk, holdkórosság, az életteljes valóságnak csak némi halvány visszfénye ömlik el, úgy hogy találóan hasonlítja Goethe Platen rom. drámáinak hatását parafához ,,der auf dem Wasser schwimmend, keinen Eindruck macht, sondern von der Oberfliiche leieht getragen wird".

2) Főként ennek kell azután tulajdonitanunk azt, hogy ezek a drámák vagy egyáltalán nem kerülhettek szinre, vagy ha igen, csak nagyon rövid életet élhettek a szinpadon. A nagy közönség akkor is, mint napjainkban, hatásos darabokat kivánt és a vidám, ártatlan csalódásokban, naiv hangulatokban, a szinte észrevehetetlen szatirikus czélzásokban édes-kevés, vagy egyáltalában semmi gyönyörűséget talált. De Platen eddig tárgyalt drámáinak nemcsak a tárgyai hanem a tárgyaknak megfelelő mesés, regényes előadás, a főként Schlegel Frigyes által erősen hangsúlyozott „Ironie" és a korviszonyokat gúnyosan kritizáló megjegyzések

3) is mutatják költőnknek romantikus álláspontját. Ezen sajátságokra nézve Platen drámáinagyon hasonlítanak Tieek

4) és Brentano

6) hasonfajú drámáihoz. Romantikus stílusra vall végül az epikai, lyrai és drámai elemeknek kevert alkalmazása, az igénytelen tartalomtól sokszor kirívóan elütő forma csillogtatás, a legmesterkéltebb strófaformák (terza rima, stanza s onett stb.) közbeszövése és az egész felett hangulatként lebegő sejtelmes vágy, borongás, kielégíthetetlen sóvárgás, a mik a romantikus stilus főkarakterisztikonjai. Platen romantikus drámáit a legmegfelelőbben Tieek mese-drámáival hasonlíthatjuk össze, kit nemcsak „Sanette an Tieck"-jében ünnepelt, hanem bizonyos tekintetben utánzásra méltó mintaképül is tekintett. Eltekintve attól, hogy egyes alakjai, pl. a „Pantoffel" Pernullo-ja szakasztott mása, jóformán copie-ja Tieek hasonló alakjának, állitásom igazolására a legauthentikusabb tanúnak, magának a költőnek, szavait idézhetem. A „Die verhilngnissvolle Gabel" IV. felv.-ban a kar képviselője, Schmul, a költőre vonatkozólag ezt mondja: „O wie manchn Quasidichlor (sie zu nennen f-hlt die Zeit) Dio man ihm als Muster loble, lioss er hinter sich so weit!'" ') „Kaisor Oktavian"nak előjátékában : ,,Der Aufzug der Romanze." 2) Eckermann ,.Gesp-iiche mit Goo'he" 1824. márcz. 30-án. ») V. ö ..Pantoffel" prológusát és II. felv. t, a „Schatz" III. felv.-t, a ,,Treue" prológusát stb. stb. 4

1 Tieek L. (1773—1853.) „Ritter Blaubart" 179G., — „Genovéva" 1799.. — „Kaiser Oktavian" 1804.. - „Fortunát" 1815. 6) Brontano K. (1778—1842.) ..Poncé de Leon.'