Református gimnázium, Miskolc, 1900

24 Szerelme szenvedélyes, munkás, áldozatra kész akadályoktól vissza nem riadó, féktelen, vak, minden más érzelmet annyira absorbeáló, hogy érdekében kész a hazugságra is, a mivel kedvesét megmentheti, de az ártatlan nubiai herczeget fogságra juttatja. Siuf nem kevésbbé szenvedélyes genialis, nagyratörő jellem. A tettek embere, igazi férfi. Erejének tudatában nem jól érzi magát abban a szűk körben, mely születésénél fogva osztályrészéül jutott és, hogy jobbravaló tehetségeinek érvényesithetésére az anyagi eszközöket megszerezze, még a tolvajlástól sem retten vissza. A vakmerőségig bátor szerelmében, ép ugy mint tetteiben, de gyönge anyjának bánatával és könyeivel szemben. Hű elveiben, szerelmében és megható testvéri és gyermeki szeretetében. Ezeken kivül jól rajzolt alakjai a darabnak az őrök, a régi idők inegbirhatatlan, korlátolt, durva kedélyű, örökké elégedetlen, a boldogabb múlton sopánkodó városi őröknek typusai. A már emiitett Kaspar és Barinissa a romantikus irónia képviselői. Miként a ,Der glaserne Pantoffel"-ben a reális és fantasztikus világ, ugy a „Der Schatz des Rhampsinit"-ben az ó- és újvilág ^összeolvasztása, a régi és az uj nézetek és elvek összeegyeztetése nem tökéletesen sikerült. Ezt a darab főhibájaként kell megemlítenünk. Kétségkívül igaz azonban az is, hogy a herodotosi mese drámai formájában sokkal kevesebbet veszített őseredeti jellegéből, tónusából, mint a Dornröschenés Aschenbrödel meséje. Blioinberis modern alakjával a herodotosi történet modern talajra plántálódott át. Az ősrégi eltörölhetlen vonásokhoz ujak, modern jellegűek járultak, a nélkül, hogy — a mint természetes — a költőnek sikerült volna, ezen ellentétes elemek közt zavartalan összhangzatot létesítenie. Ezenkivül bármily őszinte örömmel ismerjük is el azt, hogy a darab komoly elemei nemesek, komikus momentumai elég szellemesek és kaczagtatók, nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy a komolyság és vigság nem illik ezen darabban oly jól össze, mint az előzőkben. Már a „Der Thurm mit sieben Pforten"-ban a dei ajkaira az európai czivilizáczióról oly szavakat adott a költő, melyek ugyan elég komikusan hangzanak, de a dei jellemével össze nem egyeztethetők, bár itt az élczelődés még nem történik a komolyság rovására. A most tárgyalt darabban azonban a modern szabású Bliomberisnek hóbortossága kaczagtató volta mellett annyira extrém jellegű, hogy utána a szemlélőben vagy az olvasóban teljesen hiányzik az a lelki dispoziczio, a melylyel Dióra és Siuf komoly, szinte félelmes szerelmi viszonyát kellőleg felfogni és érdemlegesen mérlegelni tudná. A komikus és komoly elemek hatása is dualisztikus tehát. Más szempontból azonban ez a dualizmus, valamint azok az oldalvágások, melyek pl. a Hegel-philosophia felfogására itt-ott történnek, felette jellemzetesek és érdekesek abból a szempontból, hogy a költőnek közeledését mutatják azon drámai válfaj felé, a melyben legbokrosabb érdemeit aratta : az aristophanesi vígjáték féle. A „Der Schatz des Rhampsinit" 1824 julius 17-én először az erlangeni „Harmonien-Saal"-ban került a nyilvánosság elé. Novemberben a darab szinrehozatala ügyében Platen tárgyalásokat folytatott Poissl-lal, a müncheni udv. szinház intendánsával. Ez a darabot ugyan elfogadta, de azért repertoire-ra még sem került. A szinrehozatal alkalmára Platen a Wagner filozófus ellen irányuló prologus helyett ujat irt, mig ez a „Treue um Treue" elejére került. Sikertelen maradt Platennek fáradozása a darab szinrehozatala czéljából az általa sem valami nagyrabecsült nürnbergi színháznál is. Ez a mellőztetés annál fájdalmasabban érinthette a költőt, mert ezen darabját is