Református gimnázium, Miskolc, 1900

13 zetek tisztitóttizén, mintegy előiskolán át küzdötték fel magokat lassan, fáradságos munkával dicsőségtik delelőpontjára. Pályájuk első periódusában Schiller és Goethe a „Sttirmer und Drilnger", Lessing Gottsched, Heine a romantika hivei voltak Ez ismétlődik Piatennél is. Pályájának első felét romantikus talajon futja be. Ifjúkorában lelkes embere volt a romantikus theóriáknak, amelyek ellen férfikorában irtóháborút folytatott Romantikus iskolában nevelkedve, később ezen iskolának hatalmas ellenfele, nem, megdöntője lett Ezen szempontból tekintve, munkássága két, egymástól élesen elkülönített szakaszra osztható. Az első költői kísérleteinek kezdetétől körülbelül 1826-ig tart, a mely évben „Die verhiingnissvolle Gabel"-je megjelent, a második 1826—1836 ig, haláláig terjed. Azt romantikusnak, ezt antiromantikusnak nevezhetjük Költői működésének ez a két, diametralis ellentétben haladó iránya drámáiban ötlik legvilágosabban szemünkbe, épen azért, — nem emlitve más irodalomtörténeti, társadalmi, kulturális szempontokat, rendkívül érdekes és tanulságos, ha költői fejlődését épen drámáinak alapján és nyomdokain tanulmányozzuk. Platen alkotó ereje, tehetségének súlypontja tulajdonképen a lyrában rejlett. Ezen a téren kétségtelenül oly remekműveket alkotott, amelyekre nézve beteljesedett, a mit jósajakkal zengett: ,,Er weiss, dass nacli Aonen noch. vas sein Gemíith erstrebt, ím Mund' verliebter Jünglingo, geliebtor Madohen lebt, Indess der Zeit Pedanten langst, vorwahrt in Bibliotkoken, Vor Staub uud Schmutz vermodorten, als wurmige Seliarteken. ' (,Gabel"' II. felv.) Különös kedvvel azonban a dráma felé fordult, a költészet azon válfajához, mely a reformáczió óta a költő-zseni legfőbb törekvéseként szerepel. „Das Tbeater als ein Nationalinstitut betrachtet" értekezésében a drámai költészetet „der schönste Ausdruck des lebendigen Wortes"-nek, „das wiedergewonnene Paradies der Dichtkunst'

1-nak nevezi, bevallja, hogy kora ifjúságától fogva érezte a drámához való hatalmas vonzalmat, és hogy első költői kisérletei drámaiak voltak (Redlich III. k. p. 241.), amit különben naplójának nem egy helyén ismételten megerősít. Ez a „Notenbuch seines Herrens" különben hűségesen beszámol mindazon drámai tervekről, melyek őt gyermekségétől kezdve élénken foglalkoztatták, de melyeknek csak csekély részét valósította meg. Tudjuk, hogy olvasókönyvéből (Weisse Bódog „Kindertreund") előszeretettel a kis komédiákat olvasgatta s midőn irni is megtanult, prózában megirla ezek mintájára első pásztorszindarabját. Ezt azután sorra követték knittel versekben irt egyébb komédiái, melyek, mint maga mondja, a boszorkányos, kísérteties dolgoktól csak úgy hemzsegtek. A legnagyobb valószínűség szerint ezen időből — 1806. körül — való a hagyatékából ismeretes „Beluzi" vígjáték tervezete is. További, nagyszámú drámai tervei közül csak néhánynak felemlitésére szorítkozom. 1809-ben a müncheni katonai iskolában azt irja naplójába, hogy íz „Orleansi Szűz" paródiájával foglalkozik, melynek tárgya a szabók és vargák versenykedése lett volna és hozzáteszi: „Diese und andere Satiren zogen mir die Feindschaft meiner Kameraden zu." De mindezen és más hasonló kísérleteket részben még ott a katonai iskolában, részben később önmaga semmisítette meg, átlátva csekély értéköket, mint ez ismét naplójának más passzusából világlik ki : „Die That der Charlotte Corday beschaftigte sehon als Kind (1811—2. körül) meine Phantasie und sie ward schon damals in der Manier jenes Alters ausgeführt, wovon ich aber nichtsmehr tibrig habe." „Corday Sarolta" drámájának ter-