Református gimnázium, Miskolc, 1900
11 dása. Nápolyban (1831.) legközvetetlenebb környezetének behatása alatt irja meg történeti müvét, „Geschichten des Königreichs Neapel" mely 1833-ban jelent meg Frankfurtban. Atyja halála 183'2-ben rövid időre visszaszólítja hazájába. Münchenben, ahol a telet töltötte, irja meg történeti drámáját: ,,Die Liga von Cambrai". A következő év tavaszán ismét visszatér Olaszországba s Velenczében „Philemons Tod" „Das Fischermíidchen" s más remek eklogáin kívül főleg páratlan szépségű epigrammákat ir. Ugyanezen év végén főleg költeményeinek sajtó alá rendezése czéljából ismét Münchenben látjuk, ahonnan 1834. tavaszán Augsburgban meglátogatja barátait, első sorban Fugger Fr. grófot és személyesen ügyel fel müveinek gyűjteményes kinyomatására. l s34. április havában újból visszatér második otthonába, Italiába, és Toskanát, Florenezet, Sienát érintve, körülbelül szeptember közepéig Nápolyban időzik, különös odaadással históriai tanulmányokkal foglalkozva, melyeknek gyümölcse a töredék: ,,Ursprung der Carraresen. ' Hymnusait: ,,Dem Grafen Friedrich Fugger" és ,,Auf den Tod des Kaisers" egyre hanyatló egészséggel Flórcnczben irja. A következő év márcziusában meglátogatja Palermot, bejárja Calabriát és juliusban Nápolyba tér vissza. 1835. őszén a kolerától való félelme Szicziliába űzte. Ez volt utolsó útja. November 14 én Siracusaból édes anyjának hirül adja szerencsés megérkezését. November 23-án erős lázba esik. Kolerától tartva, túlságos mértékben kezdi kolera elleni szereit — kániforillat, székfűtea, — használni, gyulladást kapott és a gasztrikus láz deczember 5-én kioltotta életét. Magánosan és, mint a szellemi hősök általában, szegényen, a mint élt, halt meg. Ott, hol az ősz csak habozva, későn köszönt be, a sötétlombú mandolafák és magas cziprusok árnyékában, tiszteletreméltó barátjának, Don Maria Landolina bárónak villája közelében, nem messze onnan, a hol előtte két ezer évvel a nagy Aischilos, talált nyugtot, ki életében nem nyughatott. Lábainál titokzatosan ott zúg, mormog a kék tenger, a melyen kifejezésteljes szeme oly sokszor néma vágygyal pihent meg : ,,Es lockt mich stets, ich weiss nicht vohin? Es treibt mich stets, ich weiss nicht reclit wozu." A halál megpecsételte életének fővágyát, mert kezdve azon időtől, mikor igy dalolt: „Noch ungewiss, ob nich der Gott beseele, Zu seinem Priester ob er mich geweiht, Mait' ich die klaren Bilder meiner Seele In glücklicher Verborgenheit", mikor még mint ifjú kadett, majd hadnagy, nagy lelkének tiszta képeit boldog titokban öntötte rimekbe, egészen addig, a mikor büszkén versenyre kelt egy Goethevei a lyrai pálmáért, az örökszép által ihletett, áthatott, fellángolt szive csak Dél örökmosolygó, napsütötte tereire sóvárgott, — Szive mélyébe mártotta tollát, midőn barátjának, Schwabnak ezt irta: „In Italien denk'ich mein Leben zu beschliessen und wenn ich mich dahin betteln müsste." Landolina báró egyszerű márványnyal jelölte meg nyughelyét, amelyet 1869-ben díszesebb emlékkel cserélt fel honfitársainak kegyelete Költeményeinek kiadását Platen maga kezdette meg. 1821 ben a „Taschenbuch für Damen" ben (Erlangen, Heyder) megjelennek a „Gaselen". 1813—1821-ig irt dalai, antik formájú elegiái és románczai, néhány ujabb ghazellal 1821-ben Brockhausnál, Lipcsében, „Lyrische Bl&tter" czim alatt láttak napvilágot. 1822-ben Heydernél, Erlangenben a „Vermischte Schriften" ujabb gyűjtemény jelenik meg, felölelve Platennek eddigi drámai termékeit