Református gimnázium, Miskolc, 1899

/ az iilkotmányos élet igéretföldére. Békés időket élvezünk! „Mindeddig megsegített minket az Ur!" Sőt arra is megsegített, hogy a nyugalmas ^éveket felhasználva — felküzdöttük magunkat a legműveltebb nemzetek sorába. Haladunk előre villámgyoraasággal A világ nagy versenyéből minden téren kivesszük részünket, s versenyképességünk hire már eddig is túllépte a haza határait. A közművelődés tényezői egyre szaporodnak, folyvást izmosodnak s a mi szintén örvendetes dolog, az államfentartó erők s a főbb erkölcsi egyesületek között bizonyos áldásos összhang kezd mindinkább tért foglalni. Én legalább a társadalmi tényezők ujabb időbeli szerencsés összeölelkezésének tulajdonítom azt legnagyobb részben, hogy itt e városban ma már a haladó kor minden igényeit kielégítő főgymnasiummal dicsekedhetünk. Midőn ugyanis arról volt szó, hogy a régi hajlék nem felel meg többé a modern kor kívánalmainak, az egyháznak pedig, mint fentartó testületnek, a felszaporodott szükségek miatt le kellett mondania arról, hogy tovább is emlőjén táplálja a már nagyra növekedett fiút — a jóságos Isten ugy irányozta az intéző körök szivét, hogy e válságos időkben azonnal megkezdték a szeretet épitő munkáját. Igaz szeretetből az iskola jövőjének biztosítására irányzott legszentebb szándékból lépéseket tettek az államkormánynál segélyezés végett s midőn itten szives fogadtatásra és hathatós anyagi és erkölcsi támogatásra találtak — a szép példán felbuzdulva jöttek az újabb jóltevők: szeretett várme gyénk, szeretett városunk — hozva mindenik a szent ügy oltárára a maga szives áldozatát. Es felépült az uj diszes hajlék —- liáia érte az Istennek — hála a nemes keblű pártfogóknak. Most már elmondhatjuk, hogy iskolánk teljesen a kor színvonalán áll s ily körülmények közt teljes reménységgel nézhetünk a jövőjébe! De nem. még nem!! Itt kezdődnek épen a mi kötelességeink. Mindenekelőtt ébren kell tartanunk K. H. azt a tudatot, hogy a templom és iskola egy anyának, az egyháznak ikergyermekei. — Egy tőről szakadt virágok. Az iskola a növendékek temploma, a templom a felnőttek iskolája. Közös a czél, közös a jelszó: „Mi a világosság fiai vagyunk! „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes." Es ha talán eszközeik is külömböznek egymástól, egy magasabb egységben feltétlenül találkoznak. így volt ez a múltban, így kell lenni a jövőben is. Igen, azt a belső viszonyt egyház és iskola között, mely a múltban oly sok áldásnak vált forrásává továbbra is — a változott körülmények közt is ápolni és fentartani elsőrangú kötelessé"' reánk, utódokra nézve. Ezért LsO O ten és a dicső elődök szellemei előtt felelősök vagyunk! — Kérlek azért első sorban titeket, mélyen tisztelt egyh. és isk. elöljáróink, legyetek éber őrzői annak a józan közszellemnek, mely a két té-