Református gimnázium, Miskolc, 1898

uralma alatt gyorsan virágzásnak indult. Wittelsbach Ottó unokája, Fenséges Ottó herczeg már szók városává teszi (1180); fia Lajos pedig az Altér Hofot ópiti. Majd Albert herczeg a művészeti gyűjteményeknek veti meg az alapját, egyúttal számos művészt, köztük a hires Orlando di Lassót is udvarába hiván. Később a 30 éves háborúban a svédek megsarczolták Münchent; azután meg a Miksa Emánuel herczeg háborúi miatt szenvedett sokat. 1806-ban Bajorország királysággá emelése a főváros fejlődésére is jó hatással volt. De legtöbbet köszönhet München T. Lajos királynak, a ki a gazdag Lajos bajor herczeg által 1472-ben Tngolstadtban alapított, majd 1800-ban Landshutba átvitt egyetemet is Münchenbe helyezte át (1826.) és a várost valósággal a német művészet központjává avatta. Utóda, II. Miksa, a német tudományosságnak is középpontjává szerette volna tenni Münchent s habár ez nem sikerült, de mégis ezen törekvésnek köszönheti a város nagymérvű tudományos gyűjteményeit. IV. A bajor városok művészete A bajor népről bajosan lehetne mondani, hogy művészi érzéke van; inkább e képesség hiánya jellemzi azt. Különösen elmondható ez a Dunától az Alp-hegvlánczig terjedő, u. n Felső- ós Alsó-Bajorország lakosairól. Ez a nép nem is teremtett volna soha sem művészetet, sem stílt, ha a városok szerencsés fejlődése segítségére nem jön. Hogy a bajor városokban mégis már a régebbi századokban virágzottak a művészetek, századunkban pedig München mondhatni félszázad óta vezető szerepet visz a német művészetben, ezt egészen különleges okok eredményezték. A bajor városok, mint Augsburg a sváb kerületben, Regensburg a felső Pfalzban Wiirzburg az alsó-, Nürnberg a közép-, Bamberg a felső Frank-kerületben, Mannheim ós Zweibrüeken pedig az egészen külön eső Bajor-Pfalzban, egykor mind egyegy grófság, vagy herczegség központjai, uralkodók székhelyei voltak. Regensburg, Nürnberg és Augsburg már a rómaiak ideje óta élénk kereskedelmi forgalom góczpontjai valának. A közép- és újkorban pedig különösen a két utóbbi város közvetítette a kereskedelmet észak-déli irányban Olaszország felé. Könnyen érthető már, hogy ez élénk kalmár-élet folytán e városok polgársága közé különféle nemzetek fiai is bőven keveredtek. A fajkeveredés csodatévő ereje szülte aztán azt a városi polgár-társadalmat, a melynek — szerencsés politikai alakulások közbejöttével — érdeme, hogy e városokban az