Református gimnázium, Miskolc, 1897

— 8 — található savanyú folyadék semmi más nem lehet, mint a gödör alapján lévő sejteknek a váladéka. Mindkét növény átalakult levelének zöld az alsó része, de fölfele mindinkább kirívó színezetű lesz az, a mennyiben vörös foltok és erek tarkázzák itt is a gödör szájnyílását s e színes rajzok kiterjednek a sisakra is. A sisak vörös erei közt gyengén fehér vagy színtelen közök maradnak, melyek úgy néznek ki vörös keretükben, mint valami apró ablakocskák. S valóban, ha a sisak aljáról, a bejárat felől tekintjük ezeket, látjuk, hogy az erek közti vékony hártyás falon a világosság átszűrődik, akár csak valami homályos ablakon. A csalogató szervek, nevezetesen az ajkak körül és a sisak belső falán mézet izzadó sejtek itt is megvannak; megtaláljuk a szárnyatlan rovarok számára a földről a gödör bejáratához vezető léczeket, sőt a Sarracenia variolusnál nem csak az ajkak, hanem a földtől az ajkakhoz vezető, kiálló léczek ormói is izzadnak mézet, a mi érthetővé teszi, hogy a benne megölve talált állatok túlnyomó részét a szárnyatlan ízeltlábúak szolgáltatják. Ha még hozzá tesszük, hogy a fogó gödör belseje szintén bővelkedik a menekülést gátló lefelé irányított hegyes tüskékben és tűalaku képződményekben, készen vagyunk a fogó szerv leírásával. A Sarraceniánál 30 cm. a Darlingtoniánál 60 cm. a tömlő teljes hossza. Ha már most repülő vagy mászó rovarok vagy más ízeit lábúak a karimára mennek nyalakodni, belesiklanak az alúl álló gödörbe és abba belefuladnak. A gödör nedve nem hat méregként a rovarokra, mert hiszen akkor olyan huzamos ideig nem vergődhetnének abban a rovarok, mint azt egyes búvárok észlelték. A szárnyas rovarok megkísértik ugyan repülve menekülni a veszélyből, de ez nem sikerűi, mert a sisak által beárnyékolt ferde nyilást nem találják meg, hanem e helyett a sisak üregébe repülnek, mert az ablakszerű vékony lemezeken beszűrődő világosságot kivezető nyílásoknak nézik. Neki repülnek hát a sisak fedelének, de annak síkos faláról mindannyiszor visszahullnak s elvégre is csak belekerülnek a gödör vizébe, melyből lehetetlen a menekvés s melyben aztán megfuladnak. Néha az ilyen fogó gödört Vb sőt Vb részben töltik meg az elpusztított állatoknak chitines roncsai és a növénytől messze érezhető az erjedő rovarok kellemetlen szaga, a miből elképzelhetjük, hogy milyen pusztítást visznek véghez ezek a növények az állat világban. A gödör nedve nem tartalmaz pepszint, következőleg az elhalt rovarok itt trágyalészerü barnás folyadékká válnak s a felbomlásból származó szervetlen légeny és ammóniák sókat a növény hasznára fordítja s az üveg alapján lévő sejtekkel felszívja.