Református gimnázium, Miskolc, 1896

21 Orbán József nyugalmazott tanár halála. Itt kell megemlékeznem az igaz kegyelet érzelmeivel néhai b. e. Orbán József úrról, a ki Debreczenben 1896. decz. 3-án hunyt el 78 éves korában. A megboldogult főgimnáziumunkban kezdte meg tanári pályáját, s intézetünkhöz 1848-ban megválasztatván, tanári székét a forradalom miatt, melyben szintén részt vett, csak 1849. ápr. 9-én foglalta el, a mely időtől 1861. szeptemberig különböző tantárgyakat tanított. 1861-boii a sárospataki főiskolához ment, hol az akadémiai tanfolyamon kiválólag a történet-tudományok ágaiban nagy tudománynyal és buzgalommal, tanítványai szeretetétől környezve munkálkodott. Pár év előtt nyugalomba vonult, s fiához és vejéhez Debreczenbe költözött s ott is hunyt el. Legyen áldott emlékezete a jeles térfiúnak, kihez tanári karunk több tagját baráti, kartársi, tanítványi s mindnyájunkat az igaz tisztelet érzelmei csatoltak! Főigazgatói látogatás. Az 1896. szept. 4-én 48,539. sz. a. kelt miniszteri rendelettel tanintézetünkben az állami felügyelet gyakorlásával Gréressy Kálmán, debreczeni tankerületi kir. főigazgató úr bízatván meg: ő 1897. márcz. 8-—10 napjain vizsgálta meg tanintézetünket, meghallgatta minden tanár előadását, kérdéseket intézett a tanítványokhoz, átnézte azok összes írásbeli munkáit, megszemlélte gyűjteményeinket, könyvtárunkat, taneszközeinket és azon néhány napot, melyet közöttünk töltött, egész lényén elömlő jóságos és nyájas bánásmódjával, lekötelező, barátságos modorával, jóakaratú tanácsaival, a tanügy iránti igaz lelkesedésével mindnyájunk előtt igen emlékezetessé tette. Ellenőrző tanácskozások. Fegyelmi állapot. A rendtartás által kívánt módszeres és ellenőrző tanácskozásokat rendesen megtartottuk, a tanulók erkölcsi magaviseletét és tanulásban tett haladását évharmadi és évharmad-középi értesítők útján tudattuk a szülőkkel és gyámokkal; sőt a hol e mellett még szükségét láttuk, részint igazgatóilag, részint tanári székből integettük, sőt néha-néha pár órai elzárással is büntetgettük a tanulókat és figyelmeztettük a szülőket az esetleg bekövetkezhető veszedelemre. Figyelmeztetéseinknek s szigorú eljárásunknak kivánt hatását tapasztaltuk is több Ízben és általánosságban nincs is nagy panaszunk tanulóink fegyelmetlenségére. — Jelenlegi tantermeink régisége, folyosóink kényelmetlen szűk volta, tornahelyiségünk hiánya, iskola udvarunk elzárhatatlan állapota, mely mintegy országútat képez, kétségkívül mind közreműködtek mind ez ideig arra, hogy a legszigorúbb ellenőrzés mellett sincsen tanulóinkban a fegyelem érzete oly erősen kifejlődve, mint a hogy mi azt óhajtanánk és a mint jövőben uj épületünkben megvalósítani reméljük is és ha még ezekhez hozzávesszük azt, hogy a tanulók szülői közül sokan nemhogy segítenének bennünket az iskolai