Református gimnázium, Miskolc, 1895

4 szeptemberétől óta pedig a történelmet tanította a gimnázium több osztályaiban. Ha 69 életévéből a Felső-Nvárádon töltött gyermekéveket, meg a nevelősködési időt leszámítjuk, éleftolyamának legnagvobo része e tanintézet falai közt folyt le, riem csoda tehát, ha tanintézetünk életével egészen összeforrott az ő munkássága. A tanári pálván ismeretes, hogy nem az elme fényes tehetsége, nem nagyszabású művek alkotása, nem a szoros értelemben vett tudósság éri el a legjobb eredményt, hanem a türelem, alkalmazkodás, a tanulók tehetségének fáradságot nem ismerő fejlesztése, okozatos felvilágosítása, a tanulásvágy felébresztése, a figyelem ébrentartása, a rendnek és pontosságnak szigorú megkövetelése, fentartása E tekintetben a tanár példája a leggyümölcsözőbb. Ha ő pontos, ha ő szorgalmas, ha ő a rend alól magára sem kíván sohasem kivételt, a tanítványok is követik' őt e tekintetben Boldogemlékű kartársunk a rend és pontosság mintaképe volt. Fáradhatatlan volt kötelességei teljesítésében és valamint maga a legnagyobb lelkiismeretességgel és szigorúsággal teljesítette teendőit, tanítványaitól is hasonló rendet, kötelességteljesitést követelt, nem elég szorgalmas, vagy a pontosságot mulasztó tanítványai remegtek szigorú arcza előtt, de a kikben tapasztalta az igyekezetet, nagy elismeréssel tudta méltányolni azok nemes törekvését. Buzgósága, lelkiismeretessége a tanintézet minden ügyére kiterjedt. Mint a főgimnázium könyvtárának őre, 1878-ban az ő sürgetéseire emeltetett a mai könyvtár helyiség, mely ugyan nem bizonyult megfelelőnek a tervezett czélra, de melyben ő kitartó fáradozással rendezgette az addig katalógus nélkül heverő könyvtömeget és hogy milyen nagy és fáradságos munkát teljesített azzal, hogy a majdnem tizenhárom ezer kötetből álló könyvtár betűrendes czédularendszerü katalógusát elkészítette, azt csak az tudja kellőleg méltányolni, a ki az ilyen sok időt igénybe vevő, valóban pepecselő és folytonos munka értékét tapasztalásból megtudja becsülni Több ízben viselte főgimnáziumunkban az igazgatói hivatalt, mindig lelkiismeretes pontossággal, jő példával menve elől, tanártársai elismerése mellett töltötte azt be. Az egyháztanácsnak hosszú időn keresztül tagja, egyideig jegyzője is volt és midőn az 1880. évi zsinati törvények értelmében a tanári kar képviseletére megbízottat kellett választani, tanártársainak bizalma újra őt tisztelte meg a presbyterséggel, ilyen minőségében a tanári kart 12 éven keresztül képviselte. De nemcsak egyházunk és iskolánk, hanem a társadalom más ügyeit is szivén hordozta megboldogult kartársunk. Hosszabb ideig volt a városi képviselő testület tagja, a szegény gyermekek iskoláztatására alakult ref. női filléregyletnek jegyzője, a miskolczi hitelintézet felügyelő bizottságának elnöke s alig van városunkban jótékony egyesület, melyet ne pártolt, melynek tagja nem lett volna.