Református gimnázium, Miskolc, 1895

I. Az iskolai év története. / Évkezdet. Beírás. A nagyraélt. vallás és közoktatásügyi minisztérium 1895. febr. 17-én 50,667 sz. a. kelt leirata alapján a főgimnáziumi igazgató-tanács elrendelvén, hogy a beirás junius 30-tól julius 5-ig tanintézetünkben is tartassák meg: ezen idő alatt a jelen iskolai évre előjegyeztette magát 200, szept. 1—4. napjain 192, az év folyamán 2, igy összesen 394 növendék, köztük 5 magántanuló. Párhúzamos osztály az iskolaépület szűk volta miatt nem rendeztetvén be, igen sok jelentkezőt vissza kellett útasítanunk a szülők nagy szomorúságára. Az iskolai év szept. 5 én a szokásos ünnepélylyel megnyittatván, a tanítások megkezdettek és ujult erővel, buzgalommal fogtunk nemes feladatunk teljesítéséhez és teljesen az állami tanterv szerint, a reformált egyházi törvény és az egyházkerület által megerősített tanulmányi rendtartásunk értelmében végeztük az egész év folyamán a tanítás és nevelés munkáját. A tantárgyak beosztásában és a megállapított órarendben b. e. kartársunknak Kun Pálnak betegsége és halála lényeges változást okozott; ugyanis az ő tantárgyait teljesen be kellett a tanári kar egyes tagjai között osztanunk, a mennyiben e tanszékre hirtelen pályázatot nem hirdethettünk. így tanította a történelmet 1896 márczius hótól az év végéig a Ill-ik osztályban Porcs János, az V-ikben Ruinpf Frigyes, a Vl-ikban Szabó Barna, a VH-ikben Kónya Ferencz, a VlII-ikban Dr Kovács Gábor. Ezen beosztás az illetőknek tetemes óratöbbletet okozott, mindazáltal — mondhatjuk, — hogy a tanulóság előmenetelét minden tekintetben igyekeztünk szorgalommal s lelkiismeretes buzgósággal előmozdítani. Rendkívüli tárgyak. A kötelezett tantárgyakon kívül oktatást nyertek növendékeink a szabadkézi rajzban, melybe Kiss Lajos rendes tanár valódi szakavatottsággal vezette be az önként vállalkozó tanulókat, s velők kellő eredményt is ért el. Eléggé sajnálatos, hogy a tanulók a felsőbb osztályokban a szabadkézi rajzot nem tanulják elegen, ha az alsóbb osztályokban tanulták is, az V-ik osztálytól felfelé rendesen abba hagyják. — A templomi valamint az összhangzatos énekben