Református gimnázium, Miskolc, 1894

10 alkalmával előforduló nehézségeknek, különösen pedig a nagymérvű tódulásoknak eleje vétessék. Ezen leiratot egyházkerületünk f. é. máj 7—8-án Miskolczon tartott közgyűlése tudomásul vévén, utasította a középiskolák igazgatóit, igy a mi intézetünket is, hogy a beiratkozásokat a jelen év utolján is már ezen leirat értelmében eszközöljék. Eszerint tanintézetünk minden osztályára nézve meg fogom tartani f. év junius 30-tól julius 5-ig a beiratkozásokat s tudatom a szülőkkel, hogy a főgimn. tanácsteremben a nevezett napokon fiaik felvétele végett jelentkezhetnek. Tanári karunk iskolai kötelességeinek hű betöltése mellett városunk társadalmi életének majdnem minden nyilvánulásában kivette a maga részét. Majdnem mindnyájan tagjai vagyunk minden helybeli jótékony és közművelődési egyesületnek, melyeknek gyűlésein, felolvasásain szorgalmasan meg szoktunk jelenni, van közöttünk megyei bizottsági tag, több városi képviselő, egyháztanácsos, a mely tiszteleti állásokból felyó kötelességeinket hiven és pontosan teljesítjük. van tagja közöttünk az országos tanár-egyesületnek, sárospataki irodalmi körnek, erdélyi muzeum egyletnek; tagja a tanári kar a földrajzi, történelmi, philologíai, paedagogiai egyesületnek, melyeknek folyóiratain kiviil a maga képzése czéljából hordatja a budapesti szemlét, irodalom történeti közlönyt, egyházi prof. lapokat; részt vesz minden olyan törekvésben, mely a közmivelődés ügyének előmozdítását tűzi ki czéljául, vagy a hol mint testület a köztiszlességtételnek szolgálhat, igy képviseltette magát 1895. márcz. 11-éngr. Csáky Albinnak, mint az orsz. tanári nyugdíjintézet megteremtőjének a ref. tanárok által adott album átadásánál, valamint a kiállítás alkalmával tartandó tanügyi congressus előkészítő bizottsága ülésében Budapesten, hol mindkét helyen Simon Gábor kartárs volt szives a tanári kart képviselni. Tisztelkedett Borsodmegye főispánjának: dr. Miklós Gyula urnák 1894'. nov 15-én történt beigtatása ünnepélyén, úgyszintén Lévay József urnái, a ki főgimnáziumunk egykori tanárából érdemei által vármegyénk alispáni méltóságára emelkedett; részvett Szathmáry Király Pálnénak, az országosan ismert jótékony úrnőnek 1895. márcz. 7-én Zsolczán tartott temetésén, gyűjtést rendezett és adakozott is a Kossuth-szoborra 82 frt 30 krt stb., szóval hivatását nemesen fogva fel, a társadalom által reá ruházott és tőle kivánt kötelezettségeket szívesen viselte s több lapba irt szakszerű czikkeivel irodalmilag is foglalkozott, habár ezt elfoglaltsága és a kifárasztó napi munka mellett legkisebb mértékben tehette. Míg igy a tanári kar és igazgató-tanács mindent elkövettek, hogy a tanintézet jó hírnevét feltartsák, azt fejleszszék; a közjótékonyság