Református gimnázium, Miskolc, 1892
7 b) A fentartók részéről tanáraik törzsfizetése után évenkint fizetendő mintegy 5% összeg, kerekszámban 27 ezer frt. c) A tanulók fejenként és évenként fizetendő 3 frt díj, kerekszámban 40 ezer forint. d) Az állam kormány részéről adandó évi segély 60 ezer frt. Összesen 141 ezer frt. A jelzett szükséglet pontjait a megjelent értekezleti tagok közvitatkozás, megfontolás tárgyává tevén, megállapodásukat Gróf Osáky Albin miniszter az értekezlet többségének véleménye alapján következő 3 pontba foglalta össze : 1. Az állami segélyt kivéve, a tervbevett hozzájárulások mérve apasztassék. 2. Hogy a gymnasiumi tanárokon kivűl lehetőleg a többi tanárok, legalább az akadémiai és tanítóképezdei tanárok már most a nyugdijintózetbe felvétessenek. 3. Hogy oly átmeneti intézkedés vétessék a törvénybe, a melynek erejénél fogva a már teljes nyugdíjra igényt szerzett tanárok ezen igényüket, feltéve, hogy még képesek szolgálni, nem azonnal és tömegesen, hanem csak bizonyos idő múlva érvényesíthessék. Végűi a miniszter köszönetet mondott az értekezlet tagjainak ügybuzgalmukért és igérte, hogy a tervezetnek mielőbb törvénynyé emelkedésén mielőbb buzgólgodni fog. Ezen országos nyugdíjintézet ügye már 10 év óta vájúdik. Kovács Albert, pesti theologiai tanár, országgyűlési képviselő hozta fel legelőször az országgyűlésen. — Azóta számosan elhulltak a protestáns tanárok sorai közül, kifáradva, kimerülve a nevelés, tanítás munkájában családjaik szomorúságára, vigasztalhatatlanságára, tisztességes nyugdíj nélkül. — Óh hányan vannak, kik a jótékony intézményt várják, mint nemtőt hanyatló, alászálló életük alkonyán, hogy becsülettel végzett munkájok után úgy magok, mint családjaik némi méltányos elismerésben, jutalomban részesüljenek. Bizony nagy áldás lenne ezen nyugdíjintézet a felekezeti tanárokra nézve; nagy nyugalom ós biztosíték a tanintézetekre, mert az oly tanintézetek, melyeknél a tanárok tisztességes nyugdíjra is számíthatnak, erősebb, kitűnőbb erőket nyerhetnének meg, melyektől függ a tanintézetnek jó hírneve ós dicsősége is. Hisszük és reméljük is, hogy tanintézetünk elöljárósága, fentartó egyházunk, a tervezett országos nyugdíjintézethez egész készséggel fog hozzá járulni, mint a mely főgynmásiumunk belértókének emelésére, hitelére lesz kiválólag befolyással.