Református gimnázium, Miskolc, 1891

7 a tanári kar éber gondoskodása mellett; mert egy pár gyermekies könnyelműségből eredő tanulói csint, makacsságot kivéve, szigorúan büntetendő tény nem fordúlt elő. Beíratott az 1891/92. iskolai évre (szept. 1—6.) részint rendes, részint rendkívüli időben a tanári kar és a püspöki hivatal, mint egyházi főhatóság engedélye mellett 361 tanuló, tehát tizzel kevesebb mint a múlt iskolai évben. A rendes tanításokat tanítványainkkal szept. 8-án kezdtük meg és június 18-án végeztük azt be isten segítsége mellett, nem épen megvetendő sikerrel; mert Békéssy Gyula debreczeni királyi tankerületi- főigazgató, ki 1892. ápr. 28., 29. és 30-ik napjain látogatta meg tanintézetünket, az általa ms. főt. Kun Bertalan püspök úr jelenlétében tartott conferenczián általában tanintézetünk szellemi haladásáról elismerését fejezte ki. Főigazgatói kiváló figyelme kiterjedt szigorúan mindazon utasításokra, melyek a közoktatásügyi magy. kir. minisztérium által a jelen iskolai évben, egyházi főhatóságunk útján, tanintézetünk részére is megküldettek. Megnézte az ügyiratokat, múzeumokat, könyvtárt. Kiválólag kérdezősködött a leendő építkezésekről, melyekre tanári karunk az iskolai tanácsnak már egy memorandumot is adott be, mely egy bizottságnak adatott ki azon utasítással, hogy Adler Károly, Miskolcz város főmérnökével a követelmények tekintetbe vétele mellett, a minisztérium által kia dott,a középtanodák mikénti építhetésére vonatkozó utasítások használatával, a főgymn. átalakítására, kiegészítésére készíttessen egy, az igényeknek megfelelő tervet, hogy ezzel is közelebb juthassunk czélunkhoz és hiányainkat elháríthassuk, melyek úgy a nagy közönség, mint a közoktatásügyi kormány előtt tanintézetünk rovására időről-időre evidencziában tartatnak. Nincs megfelelő természettani helyiségünk, számos kitűnő eszközeink részére, téli gymnastika helyiségünk, rajztermünk kérdés alá jönnek tantermeink méretei is. Ezek mind oly hiányok, melyek elhárításáról egyházunk elöljáróságának főgymnasiumunk irányában tanúsítandó ügybuzgó szeretete gondoskodhatik. Az állam által építkezési czélokra adandó 50000 frt, melyből már eddig takarékpénztárba helyeztetett 18000 frt és ez évre kiutalványoztatik 8000 frt, kérdés tárgyát képezheti, elég lesz-e főgymnasiumi épületünk átalakítására és hiányaink elhárítására. Mert ha nem lesz elegendő, a mi a főmérnök által beadott tervből hozzávetőleg kitünend, forrásokról kell gondoskodnunk; mert az állam a szerződést véleményünk szerint csak oly intézettel hajlandó megkötni, mely tisztességes felmaradása érdekében a meglévő alapokhoz, melyeket őseink buzgósága teremtett, új alapokat szerez, nem pedig elvesz, a mi által híveink keblében a főgymnasium iránti ellenszenvet gerjeszti fel és csökkenti a jóakaratot, áldozatkészséget. Egyházunknak, igaz, sokra van szüksége, de szükségeink közepett is arra kell ügyelnünk, hogy őseink hagyományai, melyeket, ha a százados poros ügyiratok előnkbe nem tárnak is, de a régi gyakorlat szentesít, speczialis czéljaiktól el ne vonassanak, mert ez által protestáns egyházunk hitbizományos hitele tétetnék tönkre. Miként őseink híven ragaszkodtak fögymnasiumunkhoz, mint egyházunk veteményes kertjéhez, s ezért időről-időre áldozatokat hoztak, úgy mi is, mint háládatos utódok. ne maradjunk hátra az áldozatkészségben, hogy a kormányzás, miként századokon keresztül, úgy jelen és jövőben is egyházunknál maradjon. Ezen áldozatkészségre egyébiránt nem csak mi kérjük egyházunkat, egyházunk nagyérdemű elöljáróit, hanem felkéretett erre a hírlapirodalom útján az öszszes magyarországi protestáns egyház is, mely miként a múltban, úgy a jelenben is féltékenyen tekint tanintézeteire és mindent elkövet, hogy időről-