Református gimnázium, Miskolc, 1891

4 hogy zsinati képviselőink útján hassunk oda, hogy a Budapesten tartandó zsinat zsinati úton kérje fel egyetemlegesen az ág. hitv. testvéreinkkel egyetértve a vallás- és közokt. ügyi magy. kir. minisztériumot felekezeti tanárainkra nézve rég óhajtott országos nyugdíjintézet minél előbbi életbeléptetésére, hogy e téren is oszlanék el a felekezeti és állami tanári állások közötti külömbség. A zsinati tanári képviselők meg is szerkesztették folyamodványaikat s be is adták, hanem a budapesti zsinaton, mely 1892. év márcz. 4-től ápr. 5-ig tartatott, nem vétetett targyalás alá, hol zsinati atyáink egyházi törvénykönyvünket lényegesen átdolgozták, különösen a lelkészválasztás és törvénykezésre nézve. Munkájuk tehát — mondhatjuk — tőrvény revisió volt. Az egyház és iskolai élet nagy függő kérdései a harmadik ülésszakra halasztattak el, igy a tanárok által benyújtott folyamodvány az ág. testvérekkel együtt tanácskozó bizottsághoz tétetett át oly czélból, hogy együtt tanácskozván a nagyfontosságú kérdés felett, a megtörtént megállapodásról tegyen jelentést a zsinat elé, addig is egyébiránt megbízza a konventet, hogy az ügyet figyelemmel kisérje és a körülményekhez képest tegyen meg minden jónak látszó intézkedést. Az iskolák feletti aggodalmaink eloszlatása eszközéül indítványba hozatott a zsinaton, Kiss Áron tiszántúli püspök által egy Debreczenben felállítandó protestáns egyetem eszméje is, hol leendő tanáraink a mi elvünk, szellemünk szerint képeztetnének. A megpendített eszme, mely már régóta vajúdik, a nyilvánosság terén is már többször szellőztetett, a mily kedvesen fogadtatott, épen oly mély barázdákat is vont zsinati atyáink homlokára, érezvén, tudván azt, hogy sok anyagi gondokkal küzködő magyarországi protestáns egyházainknak, iskoláinknak ez által ismét új terheket szándékoznak rakni vállaikra. Ha az a protestáns anyagi alap oly mérvű lenne, hogy az arra építhető protestáns egyetem az állam által a modern igények szerint átalakított budapesti és kolozsvári egyetemekkel csak kis mérvben is versenyezhetne, ez időszerint egy szót sem szólnánk a magasztos eszme ténylegesítése ellen, de mikor azt hiú elérhetetlen ábrándnak nyilváníthatjuk, a jövő század reményei közé sorozhatjuk. A ki tornyot, vagy monumentális alkotmányt akar létrehozni, az írás szavai szerint számlálja meg a pénzét, ha pedig nincs, teremtsen először arra alapot. Mit ér a czifra kalap, a szegénységet, árvaságot jelző ruházat mellett; mit ér a korona, ha protestáns szervezetünkben helyt foglaló alsóbb rendű tagok. ízek nyomorognak ; teremtsünk alapot először meglevő szegény egyházaink, elemi, közép-iskoláink, akadémiáink, tanári, papi nyugdíjintézeteink részére s ha ezekkel készen leszünk, akkor elégítsük ki egyes embereink magasabb álláspontra aspiráló intézeteink hiúságait. Ha így nem teszünk, akkor azon gazda sorsára fogunk jutni, ki a gazdag jövő reményében birtokainak növelésére uj vállalatokba bocsátkozott és a csapások, terméketlen esztendők bekövetkezése miatt csőd alá került s elébbi birtokát is elvesztette. Ezen eszmének pengetése ez idő szerint még modern jogállamunk jóakaratára is bénitólag hathat, pedig azt számos szükségeink között nem az. hogy lehűteni, lankasztaní, de bizalmasan serkenteni, buzdítani kellene, hogy protestáns egyházi alkotmányunk helyzetünk nem az 1848. évi 20. t. cz. alapján áll még, ez idő szerint nem tagadhatjuk, ez is vajúdik napról-napra, hogy a mag, mely elvetetett és még ki nem kelt, ez is csak az idő kezdése. Megjön az ideje mindennek; elérkezik a napja a vallásfelekezetek közötti