Református gimnázium, Miskolc, 1891

I. Igazgatói jelentés. (Kimondatott az a vasi templomban 1892. jun. 19-én). Mélyen tisztelt közönség! Nagy tiszteletű s tekintetű iskolai elb'ljáróság! A társadalmi életben nincs már oly társulat, intézet, mely szellemi és anyagi állásáról egy év lefolyása után számot ne adna, hitelének, értékének emelése czéljából, hivatalos közegei által. Igazgatói tisztemnél fogva, melylyel az iskolai év elején a tanári kar bizalma és az iskolai elöljáróság jóváhagyása, megerősítése felruházott, ily kedves kötelesség teljesítése végett állottam most szószékre, hogy számot adjak a már lehanyatlani készülő 1891/92. iskolai évünk történetéről, mely tanintézetünk szellemi és anyagi állapotának, a mennyire csak lehet, hű tiikre leend, ügyeimen kiviil nem hagyván azon kiváló nevezetes mozzanatokat sem, melyeket részint a hírlapirodalom, részint egyházi hatóságaink, részint a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi minisztérium egy és más alkalommal figyelmünk tárgyává tett. Teszem pedig ezt azért, hogy a szüléknek és egyházközönségünknek, mint főgymnasiumunk fen tartójának a tanügy terén hazánkban és tanintézetünk kiil- és beléletében történt eseményekről, melyek édes gyermekeink, iíjaink, a haza reményeinek s leendő oszlopainak érdekében folytak le, biztos tudomása legyen. És teszem azért, hogy az a tudat, hogy az a miskolczi ev. ref. főgymnasium, a miskolczi ev. ref. egyház veteményes kertje, semmiféle álokoskodások, ámítások által híveink agyából ne legyen száműzhető, sőt időről-időre csontosodjék meg az és ezen őseink által reánk hagyott örökséget, mint hitbizományi, tartsuk meg egyházunk örömére és dicsőségére. Mióta az 1883. évi XXX. törvényczikk, mely a magyarországi középiskolák általános szervezete és különösen az azok felett gyakorlandó felügyeletről szól, szentesítést nyert és életbe lépett, évről-évre tétettek ellene kifogások úgy magánkörökben, mint a nyilvánosság terén ; a mi a dolog természetéből önként magyarázható, mert oly törvényt, mely örök időre érvényes volna, semmiféle országgyűlés sem hozhat, de követelni is képtelenségnek mondható. Az átalakult körülmények, helyzetek, állapotok, művelődési folyamatok, szóval a megváltozott nézetek, emberek újabb és újabb törvényeket követelnek. Az 1883. XXX. törvényczikkre sem mondhatjuk tehát azt, hogy örökérvényű volna, de hogy általa, illetőleg a törvény végrehajtója s keresztülvivője, a vallás- és közoktatásügyi magyar kir. minisztérium által, tanügyünk kiváló lendületet ne nyert volna, általában bármely szakavatott ember sem tagadhatja meg. Már maga azon nemes czél, melyet a 47. §. kimond: