Református gimnázium, Miskolc, 1889

a testi nevelésnek, mint az értelmi neveléssel egyenrangú tényezőnek a magyar nemzeti irányú nevelés és oktatás rendszerébe való fölvételét hangsúlyozta, midőn így szólt a parlamentben: »Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb vissza kell térnünk az olympiai játékok szép korára, mikor a testi és szellemi erők mint egyenrangú tényezők küzdöttek a versenypályán, s mikor a költőre nem tartották lealázónak, hogy homlokára ugyanazon szent olajfáról szakítottak olajágai. a melynek lombjával a legügyesebb diskus-dobót koszorúzták meg. Meg kell tanúinunk a görög szellemtől a szépnek, jónak egyesített elvét, és azt mint nevelési princípiumot alkalmazni azáltal, hogy testi és szellemi erőinket összhangzatosan igyekezzünk fejleszteni. Ezen kérdés napjainkban az egész világon oly fontosnak van elismeive, hogy a középoktatásban majdnem minden kérdést dominál.« A gymnasiumi oktatásügyre vonatkozó e fontos körülmények fölemlítése után áttérek igazgatói hivatalos jelentésemre. A folyó iskolai évet megelőzőleg, 1889. julius hő 4-én egyházunk presbyteriuma fontos határozatot hozott, melylyel a jótéteményes tanúló ifjak által régi időktől teljesített közönséges temetési szolgálat alól fölmentette ifjainkat. Kétségen kiviil az egyház és iskola között fenálló szoros összeköttetés folytán, az úgynevezett jótéteményes diákok temetési kötelezettsége egyházunk kebelében a régi időkben indokolt volt; az abból befolyó jövedelem, több más jótétemény mellett sok szegény tanúló ifjúnak megkönnyítette a tanúlást. A mi a múltban, az akkori tanrendszer keretében könnyen teljesíthető volt, a mai megváltozott viszonyok közt, a kibővített gymnasiumi rendszer mellett a temetési szolgálat nagy hátránynyal volt csak teljesíthető, sokszor meggátolva ifjainkat tanúló kötelességeik teljesítésében. Egyházi elöljáróságunk, megfigyelve a megváltozott idők követelményeit, helyesen cselekedett, midőn a temetési kötelezettség alól fölmentette ifjainkat, s ez által lehetővé tette, hogy minden idejökét az önképzésre fordítsák. A presbyteriumnak ezen határozata 1889. szeptember 1-ső napján lépett