Református gimnázium, Miskolc, 1887

12 niök, s azon zaklatott és viharral teljes korok, melyeket a ref. egyház is átélt, át'harczolt a létfentartás nehézségeivel, az ellenhatás nyomásával küzdve és vivódva: nem engedték, hogy nyugodtan fejlődhessenek tanintézeteink, hiveink anyagi áldozatait magának az egyháznak életben tartása emésztette fel, igy még most is érzik a múlt sújtó és megbénító következményeit. Azonban nincs okunk sem arra, hogy a múltat szégyeneljük, mert hiszen az csak dicsőségünkre szolgálhat, mint a katonának az átküzdött háború ; nincs okunk sem arra, hogy a jövőért aggodalmaskodjunk, mert iskolánk minden tekintetben igyekszik megfelelni úgy a kor, mint a törvény kívánalmainak. És hogy e magasztos hivatását ez elmúlt évben is jól betöltötte, kétségen kiviil azoknak az önzetlen férfiaknak is köszönheti egyrészről, a kik tisztán az ügy magasztossága által vezetve az intézet igazgatása körűi, a czél elérhetésére minden erejöktől telhetőt megtettek. Azért is, midőn Méltóságos főtisztelendő Kun Bertalan püspök, kir. tanácsos úrnak; továbbá tek. Bizony Tamás iskolatanácsi elnök úrnak és az egész iskolatanácsbuzgó tagjainak önzetlen fáradozásaikért a tanintézet tanári kara nevében hálás köszönetünket nyilvánítjuk, egyszersmind kérjük, hogy jövőre se vonják meg főgimnásiumunktól ismert és tapasztalt bölcsességüket, pártfogásukat ! Adjon a jó isten ugy nekik, mint az intézet tanárainak erőt a további munkálkodásra! S tartsa meg e századokon keresztül vallásunk, tudományos képzettségünk, nevelésügyünk felvirágzására oly hathatósan működött intézetünket, hogy lehessen az jövőben is világító fáklyája ev. ref. egyházunknak, melynek világossága vessen dicsőségsugárt a késő ivadékok előtt is azokra, a kik a tanintézet ügyét mindenkor szivükön viselték. Dr Kovács Gábor.