Református gimnázium, Miskolc, 1886

7 mai sokféle középiskolának barátai, az én tapasztalatom kétes becsű lehet; de azok, a kik a 9 - 10 éves gyermekből még nem merik kinézni a leendő tudóst vagy gyakorlati pályára született embert, helyeselni fogják nézetemet; az idő és eredmény pedig előbb-utóbb ezeknek fog adni igazat. El kellett ezt is mondanom; mert a nevelés terén sem lehet az ember tökéletes, csak haladhat a tökéletesség felé, — s boldog nép az, a mely biztos léptekkel közelít ahoz, s jaj annak, a melyik a próbálgatással vesztegeti idejét s nemzedékek kárán szerzi meg tapasztalatait. — Magyar hazánk ma még a próbálgatás idejét éli, bár némi tekintetben halad is — Ennek oka részben az, hogy a szigorú szakrendszer barátai folytonosan egyes tantárgyak nagyobb mérvű tanítását sürgetik, s a helyett, hogy évek múlva, tévedésöket látván, azt el is ismernék, újabb középiskolák szükségét hangoztatják inkább, minthogy saját kövételésöket alább szállítani akarják. Némi részben ezen körülménynek, más részről pedig az élet szükségei szaporodásának kell tulajdonítanunk azt, hogy a középiskolai oktatás megdrágúlt, s azon intézetek, melyek kellő alappal nem rendelkezhetnek, arra lettek utalva, hogy kisegítő eszközökhöz nyúljanak s ott keressenek támogatást, a hová őket eddigi szolgálatuk jogosan útasítja. Ez az eset állott be az 1883-dik évi XXX-dik törványcikk életbe léptetésekor tanintézetünkre nézve is. — Századok óta áll ez a magyar haza szolgálatában, nevelt már eddig is kitűnő férfiakat hazánknak, miért az elismerésnél több kárpótlást ez ideig alig várt és kapott. — A döntő pillanat elérkezett. Élni vagy letűnni a tevékenység színpadáról, e kettő között lehetett és kellett választania elöljáróságunknak. — De mondjuk el röviden a kibontakozást. Az 1884-dik év tavaszán városunkban tartott egyházi kerületi közgyűlés magáévá tette azt az elvet, hogy azon középiskolák, melyek állami segély nélkül a törvény kívánalmainak meg nem felelhetnek, ezen segélyért