Református gimnázium, Miskolc, 1886

I Igazgatói jelentés. Mélyen tisztelt egyházi és iskolai elöljáróság! Ismét egy év határkövénél állunk. — Ez úttal az én kötelességem az, hogy számot adjak azokról az eredményekről, melyek ezen évet emlékezetessé teszik, hogy elmondjam, hogy a miskolci ev. ref. főgimnázium az 1886/7-dik iskolai évben is igyekezett megfelelni feladatának, terjeszteni a tudományt és jó erkölcsöt, s a tudomány vezérlő szövétnekét adni azok kezébe, kik a jövő kor világosságai leendenek s nyomainkba lépnek akkor, midőn mi már a feledés homályába tűnünk. Egy év egy ember életében nagyon is számot tesz; tanintézetünk életében csak összekötő kapocs az a múlt és jövő között. Én a miskolci ev. ref. főgimnázium tanári kara nevében csak annyit mondhatok, hogy igyekeztünk méltók lenni tanintézetünk múltjához, fentartani azt a jövő számára, hogy ezután is legyen az egyházunk büszkesége, a protestantizmus egyik védbástyája s az igaz hazafiság es a magyar nemzeti előhaladás eszköze. — Mennyiben feleltünk meg ezen szándékunknak, azt ítéljék meg azok, a kik erre jogosítva vannak; hogy miként igyekeztünk megfelelni, annak előadása az én tisztem. Annyit azonban előre is nyugodt lelkiismerettel mondhatok, hogy tanártársaim kivétel nélkül mindnyájan érezték feladatukat, s annak megfelelni nemcsak kötelességből, hanem lélek szerint igyekeztek. — Erre napjainkban szükség is van; mert a közönség óhajtása és az intéző körök követelése meglehetős magasra hágott az újabb időben. Mint a ruhában, mint a gazdagok szórakozását tevő foglalkozásokban, úgy a nevelés terén is megvan minden kornak a maga divatja. — Ma példáúl az lett divattá,