Református gimnázium, Miskolc, 1886

15 den áldások adója, s adjon neki még erőt és egészséget, hogy még sokáig legyen ő a mi erősségünk és bizodalmunk főforrása. Fogadja szíves köszönetünket egyházi kerületünk főpásztora, Méltóságos és főtisztelendő Kun Bertalan püspök és királyi tanácsos úr, ki nekünk nemcsak főfelügyelőnk, hanem menedékünk és bölcs tanácsadónk vólt mindannyiszor, valahányszor hozzá folyamodtunk, ki nemcsak püspöki kötelességét teljesítette iskolánk irányában, hanem feljogosított jóságával arra is, hogy hozzá bajainkban, mint gyermek a jó édes atyához, bizalommal közeledhessünk. — Legyen ő nekünk még sokáig menedékünk és dicsekedésünk! Fogadják szíves köszönetemet tanártársaim is, kik a most már sok teherrel és felelőséggel járó igazgatói hivatal viselésében nekem nagy segítségemre vóltak s állásomat könnyebbé tették. — Nekik és az elöljáróság jó akaratának tulajdonítható azon eredmény, melyet ezen iskolai évben isten segedelmével elértünk. Mit hoz ránk a jövő? Azt csak az emberek sorsát intéző bölcs gondviselő mondhatja meg. — Ennek áldását kérem én mindazokra, kik intézetünk ügyeit vezérlik. — Ha ő áldását nem vonja el, a protestáns buzgalom nem lankad, a tagokban egy szív és egy lélek leend, s annak minden dobbanása, ennek minden gondolata a tanintézetünk elé tűzött nemes célra leend szentelve, bizalommal nézhetünk a ránk váró átalakulás elé. — Engedje a bölcs gondviselés, hogy így legyen! Porcs János, igazgató tanár.