Református gimnázium, Miskolc, 1885

14 Az 1885-ik év julius 5-én ama boldogabb hazába elköltözött Kun József ur, a hol sirás és fájdalom nincsen. Lőcsén, Iglón, majd Miskolczon bevégezvén tanulmányait, kereskedői pályát választott magának, de tudva azt, hogy kellő ismeretek nélkül a boldogulás és sikerről nem álmodozhatik, komoly elhatározása előbb Pestre, későbben Bécsbe vezette útját, a honnan visszatérve testvérbátyja Kun János üzletében társul szegődött; de csakhamar bucsut vett az üzleti pályától s 1857-ben megalakult »Első magyar ált. bizt. társaság« miskolczi főügynökségének főügynöke lett, miután kevéssel ezelőtt »A tiszai kölcsönös biztosító társaságnál« e téren is a megkívántató ismereteket megszerezte s hogy ezen honi intézet ily nagy tért hódított, ebben nem csekély része van a megboldogultnak. Ezen intézetet szolgálta ő 28 éven át egész hévvel és lelkiismeretes pontossággal. Az elemi csapások által sújtottak nála mindig résztvevő kebelre találtak, a kárvallottak tisztelték, ügytársai szerették, mert melegen dobogó szive közvetítő szószólóként lépett fel, a hol a bajt orvosolni, a vérző sebeket behegeszteni kellett. Fönmaradt szabad perczeit nem hagyta nyomtalanul elveszni, láttuk őt a miskolczi takarékpénztárnál elnökölni, mint igazgatósági tagot a borsod-miskolczi gőzmalom ügyeibe befolyni, az egyházi, városi és megyei képviseiő testület névtárában tündökölni. És ennyi kitüntetés közepette távol maradt mindazon csáboktól, a melyek a gyengelelkiieket eltántorítják és elszédítik. Hogy mit tett, mennyit áldozott, tudja az egyház, a város és az iskola, azért közbecsülés és közszeretet őrködik emléke fölött s elévülhetlen jótékonyságának hire maradékról-maradékra fog szállani, áldást rebegő ajkak fognak beszélni a közjóért forrón lángoló szivéről, emberbaráti szeretetéről és a nagylelkű tetteiről. Áldás és béke lengjen az elköltözött drága porai felett !