Református gimnázium, Miskolc, 1884

8 elöljáróink az egyházkerület útján a konventhez segélykérésüket beadták, nem feledkeztek meg más úton is ' O — mely a protestantismus elvéből folyik — a helybeli testvér protestáns egyház által fentartott algymnasiummal való egyesítéséről sem tanintézetünknek, gondolván azt, hogy az egyesülés mindkét tanintézet virágzását, élétét erősebbé, izmosabbá teszi. És csak a protestantismás czéljának teszünk kiválólag fontos szolgálatot, ha úgy az egyik, mint a másik tanintézet autonómiáját az egyesítés által a jelen és a jövő tekintetében biztosítjuk. A kölcsönös eszmecsere e tekintetben még a múlt évben kezdődött, amelyről múlt évi igazgatónk értesítőjében meg is emlékezik. De a két részről, a két féltől megbízott tagok értekezletének jegyzőkönyve ebben az iskolai évben látott napvilágot. Mégpedig kedvező alakban és tartalomban az egyesülésre nézve, amennyiben az egyesülés a bizottság által elfogadtatott a megállapított tervezet értelmében. E tervezet mindkét felekezet konsisteriumához megküldetett. A mi egyházunk presbitériuma által az kinyomatott s minden presbiternek kézbesíttetett és vélemény adás végett a főgymn. iskolatanácshoz tétetett át, ahol szintén minden tanácsosnak átadatott oly czélból, hogy az komolyan és minden oldalról megfontoltassék. Az iskola tanács bonczkés alá vévén a véleményadás végett házzá áttett tervezetet, abban állapodott meg, hogy az egyesülést nem javasolja, mert abból tanintézetünkre nézve kiválólag anyagi tekintetben izmosodást nem lát jövőre nézve, — sőt önálló fejlődését, virágzását korlátozná a csak bizonyos számú évekre — ugyanis 12 évre kötött szerződés mind a két tanintézetnek. Pedig mind a két tanintézet önálló életét, virágzását a protestantismus érdekében és a közművelődés czéljából Miskolczon feltartandónak tartjuk és valljuk. Alig oszlott szét a fent jelzett véleményes jelentés után az iskolai tanács, azonnal tudomására jutottak annak egyesek, kik a kezdeményezést az egyesülésre nézve ezen foruntól várták, az egyesülés munkájának keresztülvitelét reméllették. Nem szégyenkezett mind-