Református gimnázium, Miskolc, 1883

VII. s azokat elméleti és gyakorlatiakra osztotta fel. Azon szemrehányás, melylye! Ciceró különben oly jogosan illeti őt, mivel a kötelesség fogalmának pontos meghatározását elmulasztotta, művének népszerű egybeállításában, — illetve nyelvezetében leli magyarázatát, melyet nem akart elvont bölcsészeti meghatározásokkal nehezen érthetővé tenni. Ciceró ide vonatkozólag a I. 17. de off. igy szól: „Piacet igitur, quoniam omnis disputatio de officüs futura est:, ante definire, quid sit officium: quod a Panactio praetcrmissum miror." Még inkább igazolásra szorul Pan. Ciceró azon ellenvetésével szemben, hogy nem tárgyalta kellően a fölvett kérdést, midőn de off. I. 10. mondja: „Duobus propositis honestis utrum honestius, duobus propositis utilius'" mivel az egyes erények közötti összeütközés ellentmond az erény fogalmának. Pan. müve 3 könyvből állott, de nem volt teljes, minthogy az erény és haszon összeütközéséről szóló t. 3-ik rész hiányzott abból; ennélfogva a Pan.-nál hiányzó részt Ciceró önállóan, azaz a nélkül, hogy e tekintetben valami előképe lett volna, fejtegette: egyébiránt müvének beosztását és tárgyalásának menetét illetőleg meglehetősen ragaszkodott Panaetiushoz. Továbbá használta Posidonius — Pan. tanítványának — müveit is, mely szintén jelentékenyen segítette őt művének kidolgozá sában. Ezen körülmény különben de off. III. 8. világosan kitűnik, hol is ezt mondja: „Ouod eo magis miror, quia scriptum a discipulo eius Posidonio est, triginta annis vixisse Panaetium postea, quam illos libros edidisset." Azonkívül használta rhodusi Hekatonnak egy iratát, melyből idézi Diogenes és Antipater egymással ellenkező nézeteit. E helyen nem lesz érdektelen felemlítenünk J. Fr. Sachse-nek a quedlinburgi gymnasium 1825-ik évbeli igazgatójának — ugyanazon év végén tartott programmbeszédéből a következő sorokat, — melyek a 3 könyv tartalmát — kimerítő rövidséggel — következőleg adják \ „Primo Tullius libro tantummodo docet, quibus tanden fontibus civi cuique honestatis studioso om-