Református gimnázium, Miskolc, 1881

6 meretében nem elég erősek. A magyar nyelv ma már épen úgy lehet valamely tanrendszer alapjává, mint bármely élő vagy holt nyelv. A nyelvtan terén az utóbbi három-négy évtized alatt a haladás óriási. Itt-ott ferde kinövésekkel is találkozunk, de azokat az idő egymásután szépen le fogja metszeni, — kivált, ha nyelvünk jogos helyét tanrendszerlinkben teljesen elfoglalja. Ha rajtam állana, én a középiskolákban az első két évben idegen nyelvet nem tanítanék, hanem megismertetném a gyermekkel a magyar nyelvet oly mértékben, hogy a tanuló a helyes írásban és beszélésben a nyelvtudomány által elért magaslaton, vagy legalább ahoz közel álljon. Az ilyen növendéket sokkal könnyebb lenne valamelyik élő nyelvre megtanítani, mint azt, ki az anyanyelv ismeretét illetőleg még ingatag talajon áll. Bármily ellenszenv nyilatkozik is mai időben többek részéről a német nyelv iránt, hazánk helyzetét s a német irodalom gazdagságát tekintetbe véve, ezt választanám ki azon élő nyelvűi, melyet a középiskola harmadik osztályában elkezdenék; mert olyan élő nyelvet, melyet a tanítvány olykor-olykor mégis csak hall, sokkal sikeresebben lehetne első idegen nyelvűi felvenni, mint valamely holt nyelvet vagy olyan élőt, melyet a gyermek beszélni igen ritkán vagy sohasem hall. Az így vezetett tanuló két év alatt a német nyelvet meglehetősen elsajátíthatná kellő óraszám mellett, s nem nagy nehézséggel járna neki a már szerzett nyelvtani ismerettel más nyelvnek, például a latinnak megtanulása, melyet vele az ötödik osztályban el is kezdetnék. A latin nyelv mellett és ellen is sokat beszéltek már a tudósok; de a végső eredmény mégis mindig az lett, hogy a tudományos pályára készülő ifjak annak némi ismeretét ma még' aligr nélkülözhetik. Ha nem teo o kintenők is azt, hogy az több európai művelt nemzet nyelvének alapja, tagadnunk nem lehet, hogy a tudós világ által használt műszók jobbára a latin nyelvből vannak véve; már pedig a műszó értése az ahoz kötött fogalom megértésének s megtartásának hathatós segitő eszköze. Azt sem lehet tekinteten kivűl hagynunk, hogy