Református gimnázium, Miskolc, 1879

I. Igazgatói évi jelentés. A miskolczi helv. hitv. lyceum története ismét egy évvel növekedett. — Midőn a múltra és annak viszontagságaira vissza tekintünk, lelki nyugalommal ós örömmel látjuk felettünk az isteni gondviselés őrködését jó és balszerencse között. Szálljon tehát keblünkből hála az égi atyához első izben is, hogy tanintézetünk életében a napokat esztendőkké, az esztendőket századokká emelte és benne egyházunk hitét, az evangelium szellemét megőrizte és jótékony áldásaiban részeltette. Tanintézetüuk múltját vizsgálván, történetében kimagasló fejedelmi alakokat avagy fejedelmi nőket, kiknek pártfogásától, ápolgatásaitól függött volna valaha sorsa, egyáltalában nem találunk, hanem gondviselője, feltartója a miskolczi helv. hitv. egyház közönsége s egyes buzgó híveink, nők ós hazafiak voltak, kik koronként a tudomány oltárára önzetlenül hozták meg áldozataikat. A történeti mult nyomán nem valami hatalmas kényúr zsámolya előtt hajtjuk végre számadásunkat, hanem helv. hitv. egyházunk elöljárói, hivei és a nagyérdemű közönség előtt, kiknek pártfogásából tartotta fel magát a hosszú időn át és tartja fel jelenleg is e szerény tanintézet, mely dicsekvés nélkül legyen mondva, a keresztyén vallás, a nemzeti műveltség ós a tudomány terjesztésében nem épen megvetendő tényező már több mint két századon át. A nagyérdemű közönség pártfogásai között szereztünk alapot, lelkesedést az előmenetelre, eiőt a kitartásra a jelen iskolai évben is; méltán illik tehát előtte számolnunk Isten és az emberiség nevében, hogy a közszellem, az egyetemesség áldása tanintézetünknél továbbra is megmaradjon, mely több elme együttes gondolkociíisa, s több sziv együttes érzése nyomán fejlődött. — E közszellem az egyetemesség áldása tartotta fel egyedül tanintézetünket a küzdelmes napok között, midőn kicsiny ós nagy, szegény ós gaz1*