Katolikus gimnázium, Miskolc, 1943

5 őszinte könnyek hullottak ravatalánál! Mindenki érezte a veszteséget: szülő, hitves, tanár, tanítvány, jóbarát. A búcsúztató szavaikban mély lelkiség, fájdalom rezgett. Sírján az emlékezés örökzöldje nem fog elhervadni, míg szívben szeretet, hála lakozik. (Sz. Gy.) Kőröshegyi Kissházy Zoltán repülőfőhadnagy Az 1929—37. éveikben intézetünkben végezte középiskolai tanulmányait. Jeles tanulónk volt elejétől végig s hűséges fiunk maradt azután is, aki minden szabadsága idején nagy örömmel kereste fel régi tanárait. Katonai képességei: a veszélyeiket megvető bátorság, a helyzetek pillanatok alatt történő felismerése, a gyors elhatározás, a cselekvés azonnali megkezdése és megingathatatlan következetességgel való végrehajtása — már gyermekkorában megmutatkoztak benne és kiválóan alkalmassá tették vezető szerepre. Már I. osztályos korában gyönyörködve nézték tanárai, hogy milyen erős bajtársias érzés fűzi kis társaihoz és mennyire alkalmas arra is, hogy parancsoljon nekik. Érettségi után abban a meggyőződésben bocsátotta útjára nevelő gimnáziuma, hogy sziklaszilárd jellemű és legerősebb tevékeny ségre is alkalmas ifjú nagy érték lesz nemzeti életünk szolgálatában. Boldog volt, amikor a katonai pályára léphetett és veleszületett rátermettségét tudományos képzés által a legmagasabb fokra fejleszthette. Haláltmegvető bátorsága és izzó tettvágya a repülői szolgálatra vonzották, amelyben ragyogó mintaképe lett társainak Kgyik repii lése alkalmával aztán utóliérte a vitézeik sorsa, a hősi halál. A rövid élet fényének elvillaná-a lemcsak édesanyját, kit.c-k egyetlen kincse, mindene volt, sújtotta vigasztalhatatlan fájdalommal, hanem baj társaival együtt mélységes gyászba borította volt tanárait is, akik mindenkor tisztelettel és szeretettel őrzik egyik legkedvesebb fiuk emlékét, | MARTON LAJOS \ Életbimbó, szülőreménység tört le Marton Lajosban, az elhunyt hatodikos gimnazistában. Betegsége évek óta rombolta, mégis mintha erőszakosan szakította volna ki a halál tanulótársai közül, a szülői ház (köréből. Életbe kapaszkodó ösztönével fogódzott tanáraiba, tanulótársaiba. Tanáraiban szülőt látott, tanulótársaiban testvért. Tanulótársai mély sajnálattal hajoltak feléje, s egítettek könyveit- vinni, sz >retc1ÍVi gyengédséggel vették körül. Tanulni már nem tudott, minden kis mumka kimerítette, beteg szíve akadályozta, de törte, gyötörte magát, az életvágy hajtotta, űzte. Összeroppant gyenge fizikuma, szíve megállt, nem vert tovább. Február lén egy pillanat alatt megszűnt élni. Arasznyi életed végetért! Hófehéren, tisztán szálltál az égbe kis testvéredhez! Talál közi latok az örök hazában! Csillagfényes éjtszakákon szálljatok szeHemáiínyatokkial szüléitekre, testvéreitekre s csorgassatok vigaszt bánatos szivükre!