Katolikus gimnázium, Miskolc, 1942

18 lemmel és szónoki készséggel tartott előadást a sziilők nagy figye­lemmel hallgatták. Az iskolai és szülői társadalom kapcsolatának szorosabbá te­vését szolgálta az is, hogy növendékeink húsvéti lelkigyakorlatai idején (márc. 14—17.) Marton Marcell páter a szülőknek is tar­tott konferenciabeszédeket. A szülők mindegyik napon szép szám­mal jelentek meg a szentbeszédek meghallgatására. A neves elő­adó kiváló előadásait az igazgató meleg szavakkal köszönte meg. Színházlátogatások. Az intézet összes növendékei a tanév fo­lyamán 16 ifjúsági színielőadáson vettek részt igen csekély díjért, a szegénysorsú tanulók teljesen díjmentesen. A színdarabok leg­nagyobbrészt az irodalom tanításához kapcsolódtak. A nyolcadikosok ballagása. 1943 május 3-án ballagott a két nyolcadik osztály 78 növendéke. A szeszélyes időjárás, amely az elmúlt években oly gyakran az I. emeleti folyosóra kényszerítette a közönséget, az idén az utolsó pillanatban kegyesnek mutatkozott, s a felszikkadó udvaron várhattuk meg búcsúzó diákjainkat. A szokásos közös szentmisét a minoriták templomában mon­dotta dr. Péchy Alán hittanár. A nagy küzdelmekre induló fiata­lok lehajtott fővel, áhítattal járultak az oltár elé: búcsúzóul ma­gukhoz vették a legnagyobb útravalót, az Úr testét. Szentmise után az ifjúság a tanári kar vezetésével átvonult az udvarra, ahol a szülőkkel s a hozzátartozókkal együtt várták a bal­lagókat. Minden szemben megcsillant a könny, mikor felharsant a?< életbe indulók ajkán a mélyértelmű népdal: Elmegyek, elmegyek hosszú útra megyek, Hosszú út porából köpönyeget veszek. Utána régi katonanóta, idegenbe szakadt katonák honvágya kelt az „El­indultam szép hazárnbul, híres kis Magyarországbul" kezdetű dal örökszép dallama nyomán. Az intézet alsó és felső tantermeit is be­járták s az udvarra érve megálltak szemben a tanári karral és a szülőkkel. Lengyel György Vili. b. o. t., önk. elnök mondott meg­hatódott búcsúszavakat a két nyolcadik osztály diákjainak nevé­ben, köszönetet a vezetők munkájáért, s szent fogadást a köteles­ségteljesítésre. Bojszkó Imre I. b. o. t. válaszolt neki, a legkisebb a legnagyobbaknak s átnyújtotta kis társaival együtt a tiszta ifjúság ajándékát, a gyöngyvirágcsokrot. Szem nem maradt szá­razon, mikor a sok csöppség férfias kézrázással búcsúzott a bal­lágóktól. Zelenka Árpád igazgató beszédében örök magyar kötelességek­. .. r.^.-. • II I I...

Next

/
Thumbnails
Contents