Katolikus gimnázium, Miskolc, 1942

10 gető veszedelem elhárításában. Korán ledöntötte a vérzivatar, de az ő hősi halála is új erőforrása lesz nemzetének. Kiss László tart. zászlós.,) lí)37 ben érettségizett, miután a gimnáziumnak mind a nyolc osztályát nálunk végezte. Elejétől végig a jó tanulók közé tartozott. Legjellemzőbb tulajdonsága volt nagy akaratereje, korát meghazudtoló keménysége. Amiről egyszei meggyőződött, attól nem lehetett eltántorítani. Ezt a tulajdonsága? mint katona is megtartotta, s ezért alattvalói és parancsnoki teendőit egyaránt kiválóan teljesítette. A polgári életben jogot tanult, és tehetsége, szorgalma szép jövőt igért neki. A januári vérözön elnyelte őt is oly sok derék társával együtt. A múlté lett tehát a szép jövő, de olyan múlté, amelyből családjára és iskolájára dicsőség, hazájára pedig Isten áldása fakad. | Tóth Zoltán tart. hadapródőrmester. | 1929-től 1937-ig volt növendéke intézetünknek. Tanárai és osztálytársai előtt főkép mint a nyugalomnak és a derűnek a képe elevenedik meg, amikor őreá gondolnak. Ezek a tulajdonságok azonban nem hanyagságnak • étkönnyelműségnek voltak a külső megnyilvánulásai, hanem őszinte léleknek és játszi kedélynek. Ezért olyan közel tudott jutni társai szívéhez, mint igen kevesen mások. A tanulásban könnyű volt a felfogása és simánfolyó, kedves az előadása. Volt érzéke a kereskedelemhez is, azért lett banktisztviselő. Szerette pályáját, de sze rette nagyon a katonaéletet is. Önfeláldozó küzdelemben ő is ,-i Don partján esett el. Élete öröme volt, hősi halála pedig mindenkor büszkesége lesz az iskolának. # A Hazáért elesett hősök nem haltak meg, hanem csillagokká váltak és világítanak nemzetüknek mindörökre! Scluniedt Ferenc. Május lő-e van. A tavaszi napsugár ragyogó fénnyel hinti be a hegyektől koszorúzott kis falut: Hámort. Mintha fényével, mosolyával enyhíteni akarná a gyász sötétségét mely e napon az egész falura ráborult. Mert Schmiedt Ferit a faluban mindenki ismerte, mindenki szerette, s mikor virágos ravatala mellett a zsúfolásig megtelt udvaron felhangzott a „circumdederunt me", könnyezett, sírt, zokogott ott mindenki: a hámoriak is, meg