Katolikus gimnázium, Miskolc, 1940

o ság: Litterarum studia adolescentiam alunt, senectutem oblectant, secundas res ornant, adversis perfugium ac solacium praebent. A soha •el nem lankadó, sőt fokozódó munkásság gyönyörű példáját mutaítja, mikor 1925-ben 44 éves korában nekifekszik a tanulásnak, s megszerzi a francia nyelv tanítására való képesítést, mert a magyar tanítás ügye, a haza ügye így kívánta. Sohasem szűnt meg egy pillanatra sem a tudomány, a betű szerelmese lenni, s a pontosság, ia philologiai akribia mestereként állt az ifjú lelkek előtt. Mindenütt ott volt, ahol dolgozni kelllett: önképzőköröket szervezett és vezetett', ifjúsági színelőadásokat, irodalmi ünnepélyeket rendezett. Tanítását alaposság és módszeresség jellemezte. A szak- és neveléstudományban haladt, a korral, ismerte és alkalmazta azok vívmányait, de komoly egyénisége kizárta a divatos didaktikai és metodikai görögtüzes bűvészi látványosságokat. őszinte, becsületes, rendes, pontos, nem látszatra dolgozó, kötelességüket hiánytalanul és csendben teljesítő, hazájukat teljes értékű munkával dicsérő, igazságra törekvő jellemes férfiakat akart nevelni és nevelt is, mert a maga személyéten élő példát mutatott mindezekre. Aki így munkálkodik, az nagy tanár és nagy nevelő. Az iskola mellett legtöbb idejét családja körében tölti. Családi élete mintaszerű, itt nevelgette széplelkű, nagy Ígéreteket hordozó, nem közönséges képességekkel megáldott jó fiát az igazi finom úri csailád előkelő csendjében. Tartalmas, ép ezért érzékeny lénye nem szereti a hangos, tülekedő életet, és kerüli a. feltűnést, de azért a közért való munkából is kivette a maga részét. Jól tudván, hogy timor Dei initium sapientiae, öntudatos, de nem kérkedő mély vallásosságban élte életét, s fáradozott egyháza ügyeiben is, arnelly kitüntette azzal, hogy világi vezetői közé választotta. A jó ember nem okoz kellemetlenséget, nem zavarja az emberi társas életet, nem árt, nem szomorít, hanem megértő szíves jószándékkal segít embertársain, sorsa osztályosain. így minden tanári ügy érdekelte, a tanárvilág fájdalmai, örömei, bajai, sérelmei és törekvései, vágyai vérévé váltak, ezért a miskolci gimnáziumok tanárai Segélyallapjuk elnöki székébe emelték. E szerény rajzban nem ünnepelni s magasztalni akartuk nyugalomba vonuló tanártestvérünket, hanem ibtúcsúzóul feltűztük egy észszel, szívvel, lelkesedéssel és becsülettel végzett életpályára a láthatatlan, ép ezért a legnagyobb érdemrendet: munkájának a hozzáértőktől való nagyrabecsülését és munkatársainak szerető 'tiszteletét. Dii dent tibi multos annos! Ádám János.