Katolikus gimnázium, Miskolc, 1940

38 VI. B), főjegyző: Szemán Sámuel VI. B), pénztáros: Farkas Gyula VI. B) oszt. tanuló. Jövő évi irány az unlió mellett szociális világnézet kialaktása a „Rerurn novarum" szellemében. Jelentés a Diákkaptár 1940—41. évi működéséről. Diákkaptárunk tavaly az év vége felé alakult meg, 517. lett az ország diákkaptárai között. Tavaly, bár nem sok idő állott rendelkezésünkre, szépen szerepelhettünk az országos kimutatásban. Ezidén is nagy lendülettel, Ibár némi lehiggadtsággal is, indultunk munkánkra. Az igazgató felszólítására s buzdítására indult meg a munka. Tanári vezető ez évben is Venkovits Mihály tanár volt. A diák tisztikar a következőképen alakult: Főigazgató: Orosz Lajos VIII. A) o. Főpénztáros: Kolosy Ernő VI. B) o. Főellenőr: Rónaii Ferenc VI. B) o. A működő tagok száma az év elején 892 volt, ezek 19 fiókban dolgoztak. Minden fióknak megvolt a maga igazgatója, pénztárosa, ellenőre és cégvezetője. E tisztviselőknek kezdetben az volt a feladatuk, hogy a tagok pénzét kezeljék, a törzskönyveket és a betétkönyveket vezessék, illetve ellenőrizzék, később azonban, mikor kisebb tévedések, apróbb hibák mutatkoztak munkájuk végzésénél, minden egyes fiók egy nagyobb, s kellően kiképzett fiút kapott tanácsnokul, aki segített a kisebbeknek s akire hova-tovább az illető egész osztály minden pénzkezelési terhe áttolódott. Ezt a tanácsnoki tisztet osztályrendben: Weisz Béla, Hoznék János, Oros Iván, Szemán Sámuel, Nyircsák Dezső, Tréki Béla, Imre László, Koncz Balázs, Farkas Gyula, Piros Lajos, Sztaroveczky Vilmos, Joó Tibor, Bubnó Andor, Szelekovszky László, Barth István, Lami Gyula, Kemény Zoltán, Lengyel György, Vas Boldizsár VI. B) oszt. tanulók végezték. Az egyes osztályok egymással versenyezve dolgoztak a munkában. E nemes versenyben kitűnt a II. A) takarékosságával, az I. A) közös munkaterv-kivitelezésével, s a VI. B) közös munkájával, szervező tevékenységével. Pénztárnapot minden kedden tartottunk. Eleinte csak azok fizettek, s csak annyit, amennyit akartak vagy tudtak, de mivel így nagylétszámú intézetünk számos tanulója sohasem vett részt a közös munkában, intézetünk Diákkaptára bevezette azt az újítást, hogy minden tanuló köteles hetenkint legalább annyi Diákkap;ár munkát végezni, amennyinek pénzértéke 2 fillér, s ennyit köteles is betenni a bankba saját nevére. így aztán jobban nekilendült a munka, a takarékosság -alól senki sem vonhatja kii magát, az ellenőrzés, buzdítás is könnyebb lett. így még a legkényelmesebb életű diákunk is szerzett