Katolikus gimnázium, Miskolc, 1940

31 leánynevelő intézetben résztveittünk egy megbeszélésen, de az utána általunk kezdeményezett gyüléslátogatásoknak — meghívtuk az egyik intézet önképzőkörének vezetőit és VIII. osztályát — nem lett sikerük. Az önképzőkör rendezte a március 15-i ünnepélyt és a nyolcadikosok ballagását; szerepelt a Szabadegyetemen is, amikor Szikra Gyula kir. kat. gimn. tanár úr előadásához adtunk — a közönség által nagy tetszéssel fogadott — kísérő műsort. Vendégeink voltak az év folyamán v. Zatskó Gyula tanügyi tanácsos, középiskolai szakelőadó és Szalontai István tanár. A kör tagjai, élükön az agilis ifjúsági elnökkel, dicséretes buzgalommal működtek. A legsikeresebb előadók voltak: Tarczai Béla VIII. A), ifj. Zelenka Árpád VIII. A) o. t. Felolvasók: Sztroiny György, ifj. Zielenka Árpád VIII. o. tanulók, Pörnétz László VII. A), Terray László VII B), Czövekh István VIII. B), Isépy Tamás VII. A) o. tanulók. Költők: Tarczai Béla VIII. A) és Havasi József VII. A) o. tanulók. Szavalók: Szentkatolnay István VII. A), Koncz B. Árpád VIII. A), Rónai Ferenc VI. B), Gáspárfalvy József VII. B), Szántay István VII. B) o. t. Zenészek: Terray László és Blaszberger Pál VII o. t. Név szerint nem sorolhatjuk fel őkelt, de mint legnagyobb sikert aratott vállalkozást, dicsérettel említjük meg a VII A) o. regőscsoportját. A „FRÁTER" intézetünk s az önképzőkör hivatalos lapja nyolcadik évfolyamát fejezi be ebben az iskolai évben. A lap népszerűsége az idén is kifejezésre jutotfc az élőfizetők növekvő számában és a fiatal írógárda lelkes munkájában. Az idei év eleje változást hozott a lap szerkesztésében. A Fráter alapító öregszerkesztője, Komán Andor kartársunk Budapestre távozott, s helyét Pödör László r. tanárnak adta át. A lap vezetésének szelleme nem változott; most is, mint a mulltban, az volt a célunk, hogy megnyilatkozási lehetőséget nyujtsunk a zsendülő poétáknak, a lelkes kezdő íróknak. Ami lényeges eltérés a múlthoz képesít mégis mutatkozik, az nem az előzményekkel váló szembehelyezkedés következménye, hanem annak az erősen érezhető átalakulásnak az eredménye, amelyen az utóbbi néhány év alatt átment ifjúságunk gondolkodása. Míg régebben csak úgy ömlöttek a szerkesztő asztalára a tréfás írások, humoreszkek, most ilyet szinte csak szerkesztői terrorral lehetett az ifjú írók tollából kierőszakolni. Ellenben annál több cikk foglalkozott korproblémákkal, a magyarságot érdeklő kérdésekkel. Úgy látszik, hogy ifjúságunk eílitgárdája elfordult a könnyű szórakozástól, s a nagyokkal szeretne versengeni az új Magyarország kiépíté.