Katolikus gimnázium, Miskolc, 1939

42 ket a lehetőségekhez mérten kihasználni. S valóban, kellő módszerességgel rendezett kirándulásaink tanulóinknak nemcsak felejthetetlen emlékeket és örömöket szereztek, hanem fejlődő egyéniségük kialakulásához és ismereteik gyarapodásához nagyban és jótékonyan hozzájárultak. Az osztálykirándulások rendezésében alkalmat adtunk tanulóinknak öntevékenységük gyakorlására. A kirándulás megvalósításában nagy örömmel vettek részt s közben szervező képességük, ügyességük, tapasztalataik gyarapodtak. Takarékosságra akarván nevelni, már jó előre figyelmeztettük őket, hogy a kirándulások részvételi díjait az év elejétől gyűjtsék. Legtöbb osztály a gyülemlő pénzt takarékban helyezte el s így kamatjövedelemre tettek szert, amit azután a szegényebb sorsúak segítésére fordítottak. A szociális nevelés szellemében a jobbmódúak is hozzápótoltak a szegényebbek részvételi díjához. Azonban az ilyen segítséget iparkodtunk a legkisebb mértékre leszorítani, mert úgy éreztük, hogy nagy károkat is rejteget magában: az adakozóra nézve gőgöt és elbizakodottságot, a megsegítettre nézve megalázkodást és az alamizsnából való élés csekélyebbértékűségének kínos érzését. Inkább arra biztattuk a szegényeket, hogy a maguk erejéből iparkodjanak a kirándulás költségeit előteremteni. Valóban akadtak olyanok, akik már a szünidőben gondoltak a kirándulásra s kereset után néztek, tanítottak, sőt egyesek testi munkát is vállaltak, napszámba jártak, hogy egy kis pénzre tegyenek szert. Az egyéni nevelésre az indulás percétől a megérkezésig rengeteg alkalma nyílik a kiránduláson a nyitott szemű nevelőnek. A tanulók ilyen* kor teljesen felszabadulnak az iskola falainak és rendjének sok gátlást rejtegető kényszerétől, akaratlanul is feltárulnak rejtett tulajdoságaik, akár jók, akár rosszak, amiket a nevelőnek nagyon hasznos megismernie. A szociális nevelésre az előbb említett körülményen kívül sok alkalom nyílik a munkás sorsának és életének ismertetésével a gyártelepek, bányák, üzemek látogatásánál. A hazafias nevelésben segítségünkre vannak a történelmi emlékek, várok, romok, nagy történelmi események színterei. Az esztétikai nevelésben a műizlés fejlesztésére szolgálnak a műemlékek, könyvtárak, képtárak, szobrok, stb. A kirándulások didaktikai haszna talán még a pedagógiai hatásoknál is nagyobb és feltűnőbb. Az itt szerzett ismeretek örökre megmaradnak, mert az életből és az első forrásokból nyert benyomások mélyek és az életszerű associatiok igen erősek. Éppen ezért a földrajz, néprajz, tájismeret, történelem és természettudományok olyan segítőeszközöket bírnak a kirándulásokban, amiket semmiféle iskolai szemléltető eszköz nem képes pótolni. Intézetünkhöz közeleső és a megnehezült kö-