Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

fenntartani. Ezért a tanári fogadóórákat szerdai napra tettük, mikor is minden tanár úr az intézetben tartózkodott és így a szülő az összes tanárokkal tudott értekezni. A fogadónap igen látogatott volt Szomorúan kell megállapítanunk azonban, hogy még mindig volt szülő, aki egyáltalán nem is érdeklődött fia iránt, vagy csak többszöri felszólítás után jött el hozzánk, mikor már a baj megtörtént. Legnagyobb volt az érdeklődés a konferenciák előtt. Sajnos, ekkor a szülőt legtöbbször osak az érdekelte, hogy fia kap-e intőt, vagy róvót. Más kérdés a fiúval kapcsolatban csak akkor merült fel igen sok esetben, ha azt a tanár kezdeményezte. Ezért szülői értekezleteinken arra törekedtünk, hogy olyan problémákat tárgyaljunk, a melyek útbaigazításokat és irányokat adnak a fejlődő gyermek jövőjének kialakítása érdekében. Szülői értekezleteink előadói voltak: Szabó József, Láng Ede, Hirschberg Jenő tanárok. A lelki gyakorlatokkal kapcsolatban P. líöss Bertalan kapucinus atya szintén tartott két előadást a szülőknek, amelyek a jobb jövő kialakításának módozatait fejtegették éis a mai kor sokkok tévedésére mutatott rá. Előadásainkon a szülők szinte feltűnő nagy számban vettek részt, amiért -iskolánk szülőit nagy elismerés illeti. Az iskolának a szülői otthonnal való szoros kapcsolat fenntartását célozta a jelen tanévben bevezetett ellenőrző könyvecske is. Ellenőrző könyvecskénkben nemcsak a törvényeket ismertettük, de a gyermek napi programmjára útbaigazításokat isi adtunk. Minden lehetőt elkövettünk gyermekeink nevelése érclekében és célunk ezt még tovább fokozni a következő években. 9. Tanulmányi előmenetel, osztályozás. Az I—IV. osztályokban az új gimnáziumi tanterv szerint, az V—VIII. osztályokban pedig még a régi tanterv szerint folyt a tanítás. Nagy örömünkre szolgált, hogy végre a kísérletezés ideje lejárt és a gimnáziumi oktatás és nevelés terén végre nyugvópontra jutottunk. Egy húszéves kísérletezési periódus zárult ezzel le. Eredményezett egy olyan törvényt és tantervet, ami mindenkiből csak a legnagyobb megelégedést válthatja ki, Minden remény meg van arra nézve, hogy az új középfokú szakiskolák megalkotása megmenti a gimnáziumot a tudományos pályákra való előkészítő iskolának. Az ifjúság tekintélyes része ezután nem kényszerül olyan studiumok végzésére, melyhez sem kedve, sem tehetsége nincsen. Mindenkinek módjában áll kedvének és tehetségének megfelelő iskolát választani. A tanár viszont most már nem kénytelen humanizmusból osztályzatokat adományozni. Be kell vallanunk, hogy az utolsó húsz év alatt a gimnáziumban egy határozott értékcsökkenés következett be. A nívó esett. Ennek az érték-