Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

13 tam, ma már ezzel nincs mit dicsekednem, mert nem a múlt számít, hanem a jelen, és nagyon kevesen vannak, akik meg tudtak maradni az eredeti illúzióknál és érzésbeli tisztaságnál. De a hosszas lelki fertőzés továbbb haladt, s nem múlhatott el nyom nélkül. Ez a kor állandó lelkiösszeütközések ideje, álmatlan éjszakák, erős fogadás a javulásra, s állandó visszaesés jellemzi. Erotikus könyvek, Uj Magazin s titkos rövid örömök. A harc időszaka ez, melyből vagy megtisztulás, vagy végleges elbukás származott volna." Máshol: „Untuk a sok figyelmeztetést, ránkvigyázást és bújtunk előle. Hessegettük el magunktól az ijesztő képeket. Azt mondottam magamnak: nem igaz, ijesztés az egész. De nem lehetett előle elbújni, mindenhová utánam jött a kép, mit az osztályfőnök festett elhülyült, tönkrement, idegbeteg emberekről, sápadtarcú gyerekekről. Hála Istennek, hogy elmullott ez a borzasztó korszak, minden nagyobb baj nélkül." Egy másik: „Üj fiúk, új légkör, új tanárok tűntek szemeim elé! Nem ismertem egyiket sem jól. Különböző felfogású fiúk közé kerültem, kiknek már akkor különböző véleményük volt az iskoláról és egyéb dolgokról. Nem jártak egyenes úton, az biztos. Mindig valami rosszban törték a fejüket. És viszont a fiúknak tetszett ez. Én először nem voltam velük egy véleményen, sőt, igen is ellenük, de nem tudtam ezt sokáig tartani, mert magukkal sodortak. Kezdtem lefelé menni. Láttam, hogy nem mondanak igazat, és még sem veszik észre, és sikerül minden veszedelem alól kibújniok. Nosza én is kezdtem hazudozni, hol ilyen, hol olyan kifogásokkal élve! Sikerült egy ideig. De láttam, hogy nincs haszna, sőt kára van minden tekintetben, mert osztályfőnököm állandóan figyelt és egyszer kegyetlenül rámcsapott. Hogy gyűlöltem akkor érte. Lassan állott csak helyre a tekintélyem." Máshol: „Negyedikben vettem észre, hogy már komolyan kell gondolkodni. Rögtön az év elején mindenki valami iratot vitt ki a tanári asztalhoz. Nekem nagyon imponált, ha valaki grimaszt, vagy nyúlképet csinált, én is megpróbáltam. Akkor óra után a tanárom csak annyit mondott nekem, hogy nehéz az osztály bohócának lenni, mert annak még akkor is víg arcot kell vágnia, ha fáj valami. Sokat töprengtem rajta, hogy milyen igazság volt ebben a pár szóban. Nem túlozok, ha azt mondom, hogy ez megváltoztatta életem folyását. Ha most valamikor erőt vesz rajtam az ördög, mindjárt ez jut eszembe." így fejeződött be ez a nehéz esztendő. Az ötödik osztályban megváltozott az osztályok neve: az A-ból B lett és viszont. Oka az volt, hogy én tanítottam az olasz nyelvet, és mivel a rendelet szerint olasz nyelvet csak a B-osztályban lehetett válasz-