Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

11 ahol a diák leginkább hajtogatja szülei előtt, hogy ez vagy az a tanár haragszik rá, hogy ő szórói-szóra mondta a leckét, s mégis négyest kapott." Egy másikból: „A harmadik osztályban tanított X. és Y. tanár úr, akiket, megértő és jó emberek voltak, én gyengéknek és olyanoknak tartottam, akik könnyen kiengedik a kezükből a diák fegyelmezésére való gyeplőt. Elkezdtem velük szemtelenkedni, de megjártam, mert egypárszor igen radikális büntetésben részesültem. Ebben az évben arra is megtanítottak, hogy gyáva dolog visszaélni a gyenge, de jószándékú emberek jóságával." Így ír egy végig érzékenylelkü harmadikos: „Az évek multak, harmadik osztályba jártam, mikor — de rossz erre visszaemlékezni — volt egy noteszom, és abba beleírtam: Barát nincs. Es ha talán butaságból írtam is ezt a két szót, mely hihetetlen nagy dolog volt, mégis valami tényleg volt benne." Érdekes említésre az életrajzoknak az a része is: „A harmadik év első felében már kellemetlenségem is volt. Kiütközött belőlem a pajkos gyerek. Rajzszöget tettem az előttem ülő fiú alá, minek eredménye egy elsőfokú fegyelmi büntetés lett. A büntetés után már igyekeztem jobban viselkedni, de a baj nem jár egyedül. Ezt a büntetést követte a másik sokkal súlyosabb: harmadik fokú fegyelmit kaptam, mert X. tanár úrnak löktem a folyosón egy fiút. Erről én igazán nem tehettem, hajtott valami a ficánkolásra, és így történt meg az eset. Én ártatlanságomat hangoztattam, „nem én voltam" mondogattam, de a büntetést megkaptam. Akkor nagy igazságtalanságnak láttam és tartottam, ma azonban már tudom, hogy csak ilyen szigorú fegyelemmel lehet ezer diákot a két folyosón úgy féken tartani, hogy egymást agyon ne rúgják, vagy úgy fel ne lökjék, hogy nyakuk törik. Megtanultam, hogy aki az életért felelős, annak nem szabad mindent elnézőnek lennie." A IV. osztály komoly nehézségekkel indult. Feloszlott a III. c. és annak tanulóit felvette a másik két negyedik osztály, így az osztályok létszáma 70 felülire ugrott és osztályfőnök-változás is lett. Én vettem át az A) osztály vezetését, ki eddig is magyarral és latinnal voltam az osztályban. Mind a három komoly feladat elé állította az osztályt is, a tanárt is. Hetvenhét kamaszkorba jutó gyereket nemcsak fegyelmezni, hanem nevelni és tanítani is, olyan próbatétel, melyet csak a hozzáértő képes lemérni. Vigasztalás csak az a remény volt, hogy rendkívüli és átmeneti állapot, mely csak egy iskolai évre szól. Nem lehetett csak modern pedagógiai eszközöket használni, mert akikkel ezt használni lehetett volna, a már kézbentartottak és megpuhultak, bizony kissé elhanyagoltak lettek, és az egyéni ráhatás helyett tömegnevelést kellett végezni: zordabb hangot, mordabb arcot. De nem lehetett számításon kí-