Katolikus gimnázium, Miskolc, 1937

41 mas közlésekből, hogy lelkes olvasói vannak a szülők körében is. És ezen minden szerénységünk mellett sem csodálkozunk, olyan érdekesnek találjuk magunkat Ment mi vagyunk benne ebben a csinos formájú lapocskában: a gimnázium tükre ez, ifjúságunké ;> a leendő Magyarországé. Megalkuvást nem ismerő keresztény, magyarság vagyunk, ezeréves nyugateurópaiaság és ennél is lioszszabb őshazai küzdelmek edzőtüzein kováosolódott fajta, szörnyű nemzeti csapásokból megifjodva kikerülő nép, amely legújabban, a világháborús nagy próba után, éppen most kezd újra szárnyat bontani, bizakodó és tapasztalt lélekkel! És mint a kagylóhéjban a tenger zúgása, úgy van benne mindennek tudata ifjúságunkban és — a Fráterben, a mi Fráterünkben. Ebben az évben is nagyot fejlődtünk: 650 példányban jelent meg a lapunk. Ez a szám mutatja legjobban, hogy „lapunk irálya" valóban az, amelyet intézetünk lelke sugall. Az „ifjú szerkesztő", Biró Zoltán, nagy segítségére volt az öreg szerkesztőnek, s nmr utódját, Komjáthy Tihamért is munkára kapaitta. Ők ketten és .sokan, kicsinyek és nagyok, lelkes írói, költői a lapnak, Mankher György pedig (Y. A), a már öregdiák Mankher Endre után, első rajzolója és linoleum-mietszője. Minden címlapunk eredeti és gyakran többszínű kép, a szövegközti képekről nem is szólva. 16—24 oldalas, számonkint 20 fillérbe kerülő folyóiratunk jutalmakat is tudott osztogatni: minden hónapban 3 értékes könyvet. Egyet a szám írói között, kettőt a rejtvényfejtők közt sorsoltunk ki minden szám megjelenése után. A hatodik évfolyamra nagy eseményeknek, a szebb magyar jövő közeledtének lelkesítő rejtelmével készülünk. A szebb magyar jövő felé vigyen titeket, íróink, olvasóink, édes szüléitekkel -és minden magyar testvérünkkel együtt a szép nyári szünet ideje és azon túl is minden óra, minden perc. A viszontlátásra! Beszámoló a Szent Imre-kongregáció 1937—38. évi működéséről. A kongregáció az év folyamán sok nehézséggel küzdve bár, de igen jó munkát végzett. Ez a munka nem külsőségekben nyilvánul, az eredmény szinte láthatatlan, és mégis meg van. Az egyénenkint ható egyesületi élet megerősödött, az összetartás gondolata, a közös teherviselés, érzése kifejlődött. A kongregáció határozott föllendülésnek indult, biztos alapot vetett a továbbépítéshez, mely alap, mint minden építménynél láthatatlan, de amely alap nélkül minden épület összedől. Első helyen kell megemlítenünk, hogy kongregációnk ebben az évben állandó otthont kapott az intézet második emeletén az