Katolikus gimnázium, Miskolc, 1937

34 Beck Pál tanárok vezetésével az V. B. Sárospatak, XJjhuta, Lillafüred. Október 12-én Szikra Gyula osztályfőnök, Timon Tivadar tanárok vezetésével a VI. A. Sárospatak, Szerencs. 1938 május 18-án Pfister József osztályfőnök, Gogl Lajos tanárok vezetésével a VI. B. a Biikkön keresztül Eger, Párád, Recski ércbánya. Október 16-án Gogl Lajos, Timon Tivadar tanárok vezetésével a VII. A. Tokaj. Szeptember 22-én, május 5-én 1) Országh József osztályfőnök, Beck Pál, Kósch János; 2) Országh József osztályfőnök, Kósch János tanárok vezetésével a VII. B. Sajószentpéter. Barcika, Ormospuszta, Ózd, Farkaslyuk. Szeptember 22-én Klekner János osztályfőnök, Podhorszky Gyző tanárok vezetésével a VIII. A. Szerencs, Tokaj. Október 19-én Kósch János osztályfőnök, Szikra Gyula tanárok vezetésével a VIII. B. Budapest, Esztergom. Ballagás. Június 15-én tartotta intézetünk az immár szép szokássá vált öregdiákok ballagását. A nyolcadik osztályosok búcsíizását az Alma Matertől. Derűs, szép május reggel volt. Az intézet ifjúsága az udvaron felállított oltár körül helyezkedett el; az oltár előtt pedig a tanári tesiilet, szülők, ismerősök, iskolabarátok foglaltak helyet. Megjelent dr. Tamedly Mihály tankerületi kir. főigazgató és vitéz újváry Lajos. Kicsinek bizonyult a gimnázium nagy udvara, oly nagy volt a város és vidék érdeklődése a megszokott, de most méreteiből kilépett, meleg ünnepély iránt. Dr. Péchy Alán, minorita rendfőnök, hittanár mondotta a tábori misét, áldoztatta a búcsúzó öregdiákokat, ési tartotta nekik utolsó iskolai szentbeszédjét. Ennek a beszédnek minden szavát le kellene írnunk, hogy örök időkre útitársa legyen azi életbe kilépő diákságnak: „Aki szeret engem, megtartja az én szavaimat" volt a krisztusi búcsúzás ajándéka. Ezt adta emlékül az intézet nevében a szerető tanár tanítványainknak. Mise után kezdődött a ballagás. „Ballag már a vén diák..." hangzott a termekből, a folyosókról a búcsúdal. És míg az anyák zokogtak a búcsúdalra, az apák a meghatódottságtól könnyes *szemekkel kísérték a dalolókat, azok leértek az udvarra, hogy szóval is elbúcsúzzanak mindenkitől és mindentől. Valóban bájos volt a kis Komán Andris I. osztályos tanuló, ki mint kisdiák búcsúzott a nagyoktól, az érettségizendőktől. A tiszta, ártatlan gyermeki lélek szeretete, tisztelete és csodálata volt minden szava. Megható volt az új gondolat, mellyel az igazgató kedveskedett a búcsúzóknak: minden távozó egy csokor emlékvirágot kapott egy kis elsőstől. A nagyok, a diákság nevében