Katolikus gimnázium, Miskolc, 1936

sen Mankher Endrét és Szalay Nándort illeti köszönet. Ök most elhagyták az intézetet, de példájukon felbuzdulva — reméljük — sokan megragadják a linómetszö bicskát és azon lesznek, hogy az ötödik évfolyam számainak címlapjai se maradjanak a régiek mögött. A „végrehajtónk" is ballag. Bizony az ő fáradságos és nem éppen kellemes foglalkozása, melyet olyan lelkiismeretesen végzett, szintén kiérdemelte a dicséretet. Nehéz sor a pénztárosság! Erpf Edgárt is köszönet illeti. Hogy mennyire érdemes lefizetni azt a havi húsz fillért, látható abból is, hogy az összegyűjtött fillérekből sok szép jutalmat vettünk munkatársainknak és pályázataink győzteseinek. Ezeket más helyen, a jutalmazások között soroljuk föl. A pályázatok nyertesei között vannak szorgalmas munkatársaink is: Tarczai, Székely, Tapolyai és Petrik. Ezeknek nem adtunk ugyan külön könyvjutalmat, de ők kapták a szebb, értékesebb könyveket. Ilyen szép, értékes működés után remélve nézünk a jövő elé. Reméljük, hogy munkánk a k. szülők körében pártfogókra talál és előfizetőink száma már az év elején jóval meghaladja az ötszázat, vagy talán a hatszázat is. Bíró Zsoltárt, az „ifjú szerkesztő". Az „öreg szerkesztő", Biró Zoltán beszámolóját kiegészítve, az ő lelkes, áldozatos munkáját dicséri meg s köszönetet mond érte. Kedves olvasóink nem is sejtik, mennyi munkával jár a Fráter szerkesztése. Ennek a munkának majdnem teljes súlya az öreg szerkesztő vállát nyomta három esztendeig. Csak most, a negyedik évben kapott olyan ifjú erőt, fiatal szerkesztőt, aki a teher nagyobb felét maga hordozza, férfias erővel, lelkesedés szülte gonddal és pontossággal. „Jutalmul" ő is — pedig első írója, munkatársa is volt a Fráternek — csak egy könyvet kapott. Legyen ez a szép könyv mindnyájunk köszönetének jele. Olvasóinknak és leendő olvasóinknak, támogatóinknak istenáldotta szép vakációt kíván Komán Andor, „öreg szerkesztő". 25