Katolikus gimnázium, Miskolc, 1936

gatótól (Tuzson István VIII. A), megható búcsúzás a fiataloktól (Galgóczy László A lii. B) . . . Közben sok könny, sok istenliozzád, sok kézszorítás . . . Hát Isten veletek, fiúk! De necsak úgy köszöntés formájában, hanem legkomolyabban, Isten veletek! Ö legyen a szívetekben. Ö legyen atyátok, tanárotok, kislelkűségtekben bátorítotok, könnyelmű pillanataitokban megrázótok. Legyen levegőtök, akiben éltek, mozogtok, vagytok. Legyen tűzetek, aki gyújtsa lángra lanyhaságtokat. Legyen esőtök, aki öntözze szárazságtokat. Legyen Az, akihez ragaszkodtok az életnek olyan vidám és boldog napjaiban, mint a sikerűit érettségi, mert ha a vidámság napjaiban cserben hagyjátok, nem biztos, hogy a főbenjáró nagy bánatok óráiban megtaláljátok. Az élet akkor nemes, akkor fárfias, akkor biztos, ha vonalvezetése a határozottság képét mutatja: a zsenge is, a férfi is, az öreg is hű az élet fejedelméhez, Krisztushoz. Az Ö országát építjük, amely el fog érkezni közénk, annál előbb, mentől szorosabbra fogjuk egymás kezét a közös nagy, örökértékü munkára. 18