Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

bizonyos magyar férfi-szemérmesség, mely tetteivel nem szeret dicsekedem. (Fordul a szél! ők a jövő emberei! Igazgató.) Viseletük ellen komoly kifogás nem emelhető, az intézet rendjéhez készségesen alkalmazkodtak. Akadt köztük egy pár, aki már a „nagytársadalom" tagjának érezve magát, kikívánkozott az osztálytársadalom jószelleméből és nehezen viselte el az iskolai fegyelem rendjét. Négyszemközti baráti beszélgetés ezen a fonákságon is igyekezett segíteni és nem mindig eredménytelenül. Bár nehezen ment: a beszélgetőknek ugyanis más volt már az „anyanyelvük". Vallásos életük kifogástalan és biztos hitű, hazafias érzésük erős és megtáinadhatatlan. Az osztály fele szorgalmas, jó tanuló, vezértehetség is akad köztük. Róluk is elmondható, hogy a mai nemzedék mintájára hiányzik belőlük a „magasra vivő szenvedelem", az ,'erosz", a szeretettel párosult és szenvedélyes tennivágyás, a forró, buzgó, akadályt és fáradságot nem ismerő akarat a tökéletes és kiváló munka, a nagyobb eredmény elérésére. Egy része teljesíti a kötelességét pontosan, ezzel be is éri, többre nem törekszik, a másik része csak éppen annyit mutat, amennyi éppen elégséges. Azt, ami az életéhez, iskoláztatásához tartozik, úgy veszi, hogy az neki kijár. A régibb generáció észrevette, hogy az iskoláztatás a szülőktől sok lemondást, sok önmegtagadást követelt, ök ezt nem veszik észre. Kórszellem. Ugyanez mondható szociális érzékükről is. Pontosan, zúgolódás nélkül segítettek szegény osztálytársaikon, akik nem kis számmal vannak. Obulusaikat elhozták és odaadták. Valami többe*, ennél inkább a kevésbbé vagyonosak mutattak. Az egészségi állapot tűrhető volt. Szegényebb és rosszabbul táplált tanulók gyakran dőltek ki egy-két napra, de volt több hónapig beteg tanuló is. Osztályünnepélyeik műsora változatos, érdekes és tartalmas volt. Kirándulásuk az év elején volt Debrecenbe. Meglepte őket ennek a „poros, óriási alföldi falufejedelemnek" képzelt városnak lüktető élete, tiszta, széles, fásított utcái, parkjai, templomai, iskolái s nagyszerű múzeumának gazdag osztályai. Érdeklődéssel nézték Európában legideálisabb elhelyezésű, a Nagyerdőben levő egyetemi épületét, a fényes aulát. Megfürödtek ugyancsak az iti levő, páratlan szépségű forróvizű strandfürdőben. Magyar szívünknek jól esett, hogy Debrecen igazi nagy, európai színvonalú kultúrváros. Intézetünk szellemét dicséri, hogy ezek a nagy fiúk maguktól állottak sorba s maguk ügyeltek a rendre, s szinte büszkén vonultak végig sorban Debrecen utcáin, pedig sok helyen már ilyen alkalmak65