Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

kik. De itt igen nagy okosság és bölcseség találhatja csak el a helyes mértéket. Legyen az ilyen összejövetel ritkán, a délutáni órákban és mindig felügyelet alatt. Az iskola és a nevelés, de meg az úri okosság törvényeivel merőben ellenkezik, ha ezek a tisztes összejövetelek és szórakozások az éjtszaka órájába nyúlnak bele és italok fogyasztásával kapcsolódnak. Az itt fölmerülhető veszedelmek között nem a legkisebb az, hogy a kelleténél és szükségesnél tovább tartó szórakozás szenvedélyes kívánsággá lesz fiatal életében, elébe vág az élet fokozatos fejlődéstörvényének, idő előtt formátlan és fegyelmezetlen, elbizakodott képletté, zsúrfiúkká büszkíti a fiatalokat. Aki ezt helyesli, lehet „modern" szülő, lehet a „szabadnevelés" barátja, de csak sajnálni lehet a könnyű élet felfogását, amelynek keservesen fogja megadni az árát. Az osztálybeli munka szépen elárulja, ki jár ezen a nem épületes úton: kiesik az osztályszellemből, idő előtt kivénhedik az iskolából, hogy egy előkelően vidám szalonélet minden felületességének és hibájának rabságába kerüljön becsületes és minden erőnket megfeszítő munkásság helyett. Valóban, a jómódnak és gazdagságnak éppen ma, a szörnyű világfordulatok korszakában nem szabad így gondolkodnia. Anakronizmus az ilyen gondolkodása. A VIII. A) osztály 40 tanulója közül 24 már az elsőtől együtt járt, ami az osztály szellemét egészséges összetartással irányította, összefogta őket más is: sűrűn változtak a tanáraik, különösen latinból és számtanból. A pálya elején szép indulások, a pálya közepén gondok és aggodalmak, míg végre olyan kézbe kerültek Tatinból, a mely megtanította őket szigorú rendszerességgel a tanulás titkaira. Ha recsegett is eleinte a csontjuk, nagy biztonság szállott beléjük a célbajutás egyenes útjait járva. Ugyanekkor matematikából is megkapták a talpraállást: Dióssi Frigyes pompás markolása lelket vert beléjük és az elesettek, ingadozók életébe mint szigorú osztályfőnök pattant bele. A kettős szigorúság mintapéldája annak, hogy lesz a félelemből bizalom, a bizalomból meleg barátság, ha jóakaratok szegeződnek szembe egymással. Itt ez történt. A szigorú munkakövetelés megmaradt ugyan végig, de ezek a derék es jóakaratú, meg hálás fiúk már nem a markolást érezték, hanem azt, ami mögötte volt: tanáruk és osztályfőnökük szuggesztív életakaratát a szigorú életakarás mögül, mivel a fiúk jóakarata megengedte, lassan-lassan előbújhatott az a meleg barátság is, melynek nem kellett már önmagát eltitkolnia, hogy szíveket olvasszon. így esett, hogy bizony formálisan megsiratták az osztályfőt, mikor a parancs más helyre szólította közülök október havában. Fokozta ezt a szomorú hangulatot 63