Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

az iskolában, őrködjék e kis ország közéletén a Lélek és szórja beléje kegyelmeit, hogy élő álommá váljék benne a Rend, a Törvény, a Szorgalom, a Munka és Kitartás. Ezek ne legyenek egyszerű gyakorlati jelszavak, mert ha azok lesznek, nem lendítik a fejlődő életet. Legyenek inkább összetevői és eredői annak a Lélek szárnyai alatt viruló testvéri, munkás életnek, mely úgy áhítja a megteljesülést, mint repedt földségek az esőt. Utána megindult az élet. Konferenciáink részint tervrajzát adták meg az életnek (2 módszeres), részint figyelmeztettek a bajokra (2 ellenőrző), részint eredményt állapítottak meg (2 osztályozó). — Konferenciáinkon minden tanulónk ügyét személy szerint valóban) meghánytuk-vetettük. Igazgató, osztályfőnök és tanárok kölcsönösen kicserélték a tapasztalataikat és iparkodtak együttes erővel eltüntetni az ítéleitbeli • hézagokat, vagy ellentmondásokat. Együttes tanácskozásaink így egymást sarkalták a személyes kezelésre, a mentől közvetlenebb érintkezésre és ahol igazi hivatás, s a belőle folyó korrigáló készség voltak a vezérsugarak, ott súroltuk az egyre nagyobb és megbékítőbb igazságország területeit. ünnepeink pihenőivel^ hétköznapjaink feszült munkásságával folyt a dologtevés az év végéig. A nyolcadikosok összefoglalásai május 11—16. között voltak. Hittani összefoglalásaikon Kronberger József érseki biztos úr elnökölt. A többi osztályok összefoglalói június 15—19. között folytak le. Ezek hittani összefoglalóin Kronberger József kanonokplébános úr és Konkoly Barnabás minorita házfőnök úr látták el az elnöki tisztet. Az évet június 25-én ünnepélyes Tedeummal zártuk. Az ifjúság fölemelően szép gregorián Tedeum-ja után ünnepélyes szentmise volt közös respoziciumokkal, utána évzárás. Itt az igazgató összefoglalja az év számvetését: utalt a haladás mozzanataira. Fájó szívvel mutatta meg, melyek voltak azok a sebek, melyekkel szemben tehetetleneknek bizonyultunk. Rávilágított, milyen közbelépésekkel gyógyíthatnák összefogás és felébredő erőink a sebeket. Aztán aktív, örmevelö vakációra buzdította az ifjúságot, kiosztotta a jutalmakat. Az osztályfők erre kiadták a fiúk indexeit. Nem lélektelen kézbesítőmunkával, hanem az atyai igazságosztás hangulatában, amelyre előre preparáltuk magunkat. Jutott vigasztalás az elesetteknek, emelő biztatás a kisakaratuaknak, elismerés a munkásoknak. Az ifjúságot azután Isten nevében vakációra bocsátottuk. 47